Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
demes azonban, hogy több testáló nem bízott teljességgel sem a jogi szabályozók, sem a kijelölt tutorok eredményességében; egy ősi módszerrel, az átok alkalmazásával is élt. Az 1635-ben általános örökösévé lánytestvérét tevő Hettyei Ferenc pl. rendeléséhez azt is hozzáteszi: „Atkozot légyen a ki megh haborgattya belőle élteigh" (7. sz.). Imre Tamás 1644-ben kelt rendelését e szavakkal zárja: „Az én Istenem megh büntesse valaki főibontanná az én testamentom tételemet az Isten megh büntesse" - azaz kétszer is leírja ezen „kívánságát" (11. sz.). A lövői Marton Pál 1667-ben kettős átokkal él: „Valaki pedigh ez testamentumomat megh másolna es helen nem hadna, atkazot légien Istentűi es en tőlemis" (27. sz./64. p.); az 1683ban végrendelkező Plakovics Miklós pedig „atok alat" hagyja vagyonának egy részét valakire (40. sz.). Az idézett rendelések talán csak a mai olvasó fülének hangzanak meglepően; Tárkány Szűcs Ernő még a 18. század végéről is említ ilyen rendelést. 150 Végezetül egy teljesen más jellegű jogtörténeti adalékot említenék. Gallya Pál hely és dátum nélkül fennmaradt végrendeletének 2. pontjában olvasható az alábbi mondat: „Az test pinzt földes uru[n]k eö na[gysá]ghának megh hagyom régi szokásunk szerint" (53. sz.). Aligha véletlen, hogy ez a mondat a 18. századi másolatban aláhúzással kiemelve szerepel, hiszen a testáló földesúri függés alá tartozásának bizonyítéka. Bedy Vince kutatásaiból tudjuk, hogy a győri székeskáptalan földesúri fennhatósága alá tartozó jobbágyok testamentumukban - a megerősítésért fizetendő összegen kívül - kötelesek voltak hagyományt tenni földesuruk javára annak érdekében, hogy telkük utódaikra átszállhasson; e hagyomány összege rendesen egy forint volt, melyet „testpénz"-nek hívtak. 151 Nem elképzelhetetlen tehát, hogy Gallya Pál a győri székeskáptalan valamelyik Sopron megyei jobbágyközségének lakója volt. 15 '' A „testpénz"-re vonatkozó adat lényeges egy másik szempontból is. Eckhart Ferenc hívta fel a figyelmet arra: „Ha a földesúr a végrendeletben neki hagyott terragiumot felvette, ezzel jobbágyának végrendeletét elismerte és pert a hagyaték ügyében nem indíthatott." 153 Ez az általa peres ügyek eredményével bizonyított gyakorlat a jobbágyot ösztönözte arra, hogy testamentumában földesuráról megemlékezzen, ezzel utolsó rendelését vele elfogadtassa. Helytörténeti adalékok A közölt forrásokban bőségesen találhatók helytörténeti jellegű adalékok, melyek két nagyobb csoportba sorolhatók: kisebb részük a vármegye történetéhez - főként TÁRKÁNY SZŰCS 1961. 160. p. BEDY 1938. 260. p.; megjegyzi egyébként azt is, bogy a végrendeletekben a földesúrnak szánt hagyomány általában nem is haladja meg ezt az összeget. A gyó'ri káptalan földesúri fennhatósága alá tartozó jobbágyközségekró'l részletesebb adatokkal szolgál: BEDY 1938. ECKHART 1954. 168. p.
