Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
tort rendeljen. Bár még több pontot sorolhatnék, csupán egyet említek: tisztázni igyekszik az „atyafi" és a „rokon" fogalma közötti különbségeket, mely szerint munkájában „az atyafiság csak a fiágbeli, és a rokonság csak a nőágbeli személyeket jelenti" (I. 118.). A nemesek rendelkezési jogát tekintve a „Hármaskönyv"-ben foglaltak jelentették az „alapot", melyet késó'bb további rendelkezések egészítettek ki. Közülük mindenképpen említenem kell a 16. század másik nagy szokásgyűjteményét, a „Négyeskönyv"-et (Quadripartitum), melyet a király által kijelölt tudós bizottság 1553ban készített el - és amely „elődjéhez" hasonlóan soha nem emelkedett törvényerőre. 89 Annak ellenére, hogy nyomtatásban csak 1798-ban jelent meg először, a jogtörténeti szakirodalom szerint jelentős hatást gyakorolt a 17-18. század joggyakorlatára, mivel a Tripartitum számos rendelkezését pontosította, kiegészítette. 91 Jelen témánkra nézve említésre érdemes pl., hogy több pontjában is hangsúlyozza a végrendelet „előnyét": pl. a gyermektelen testáló esetében kiemeli az oldalág jogait a fiscussal szemben; a nő rokonai által visszakövetelt jegyajándékkal kapcsolatosan pedig azt jegyzi meg: csak azokat a tárgyakat követelhetik vissza, amelyeknek léte a végrendeletből világos - a hiányzó részek kiadása alól az illető fel van mentve, ha esküvel bizonyítja, hogy azok valóban nincsenek tulajdonában. 92 Intézkedik a végrendeleti tanúkról: a végrendelkezésnek törvény szerint kell történnie, 7 vagy 5 alkalmas tanú jelenlétében, akik erre'méltóak és az ügyben nincsenek érdekelve; nem lehetnek viszont tanúk a gyermekek, a nők, valamint bármely más alkalmatlan személyek. 93 A 17. században hozott, témánkat érintő rendelkezések közül kettőt említek. Az egyik az 1655. évi 46. cikkely, amely kimondja: „... a birtokos nemeseknek a polgári örökségekről szóló végrendeleti intézkedései ne csak akkor legyenek erősek és hatályosak, ha azokat a szabad városok vagy kiváltságolt mezővárosok tanácsosai előtt, hanem akkor is, ha káptalani vagy más hiteles avagy elégséges számú személyek előtt tették"; nem vonatkozik viszont ez a birtoktalan nemesekre, vagy azokra, akiknek nemessége gyanús és a vármegyékben fekvő jószáguk egyáltalán nincsen. 94 A másik jelentős rendelkezés szempontunkból az 1687. évi XI. törvény, mely az ingó vagyonban a házastársak öröklését kölcsönössé tette. Ennek megszületéséig ugyanis 89 A „Quadripartitum"-ról röviden ld.: GÁBOR 1907. 90 Quadripartitum 1798. 91 A két gyűjteménynek a nemesi magánjogra vonatkozó rendelkezéseit tételesen összevetette: VICZIÁN 1935. 92 VICZIÁN 1935. 91-92. p. 93 VICZIÁN 1935. 89. p.; az eredeti megfogalmazás szerint: ipsumque testamentum legitimum, hoc est rite, et legitime, ac coram Septem, vei ad minus quinque fidedignis testibus, non pueris, foeminis, puellis, vel alitercunque non idoneis factum esse oportet; ..." (Quadripartitum 1798. 208-209. p., II. rész 85. c). 94 MÁRKUS 1900/a. 613. p.
