Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
FORRÁSOK
Sopron, 1672. április 30. Ányos György 318 végrendelete. Az tellies Szent Haromsagh: Attya, Fiu és Szent Lelek Istennek neueben amen. En Ányos György megh gondolván nehéz testembely nyavalias voltomat, melliel most az jo Isten megh látogatót, es halálos órámnak bizontalan ideit előttem uiseluén, minekelőttő azért azon elrendeltetet oram engem megh előzne, akartam edes gyermekimet ugimint Janost, Ferkot, Sandort es Marinka leaniomat, es szerelmes hazos tarsomat Dulmanicz Doriczat jo rendben hadni, noha testemben alélt es niaualias, de io okossággal, elmeuel es értelemmel biruan, ezen utolsó akaratomat irasban vévén, az alabirt nemzetes s bőcsűletes jóakaró uraimék eő kegyelmek előt, kiket kiualtkeppen hiuattam ide, az kőuetkőzendő ingo es ingatlan jauaimrul, es adossagimrul teszek illyen jedzest, es disposition Primo: Mikor az Szent Istennek kegielmes latogatasabul ez ideigh ualo eletbűl az halai által ki szoléttatnam, aianlom bűnös lőlkőmet eő Szentsége és minden boldogult szentek kéziben, testemet penigh hozzam illendő tiztesseggel temessek ell az sop|ro]ny páter franciscanusok szent egy hazába[nj, kire hagiok az barátoknak harmincz forentot, ha fői nem vennék, alkudgianak megh vélek maradékim s felesegem. Secundo: Aianlasom szerint megh hagiot maradékim s feleségem az pinnyey határba|nj csináltassanak egy kő kepét, a menniben fogh telni. Item ugian pinniey szent egy házban Boldogh Aszony tiztessegere csináltassanak egi kepét, dőrffőly Boldogh Aszony kepehőz hasomlot. Tertio: Pater paulinusok kőzőt leuő Christoph neuő fiamnak hagiok szaz forentot. Quarto: Nemzetes Stancicz Pal uramtul vettem szaz tallerigh ualo szanto földeket. Item mas földeket szaz tallerigh, mellyekrűl leuel nem költ ugian, de ezekkel igazan ados emietet Stancsicz Pal uram, tudgiak azt Kűrtőssy Mihály, Baksay György es Szőke Pal uraimék. Item Ugian emietet Stanczicz Pal uramtul birok Kőhalmon kétt haz jobbagiot, kiket törvenyessen exequaltak volt el eő kegyelmetűi nyolezvan kett tallérban, en tettem le az pénzt helyette s magamhoz váltottam. 1654. tebruár 13-i kinevezéssel cs. kir. Őfelsége egervári kapitánya. (SL: XIII. 21. Vizkelety család levéltára, 5. doboz, Fasc. 16. No. 31-32.). A községtörténet - amely zalabéri kapitányként említi a családtörténeti kézikönyveknél pontosabb genealógiája: SOROK 1997. 67. p., Vö. NAGY 1857. I. kötet, 47. p. - a kitűnő genealógus a családi ágakat kissé összemosta.
