Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

FORRÁSOK

1645. november 7. Sibrik Kata végrendelete Anno Mill [esi] mo Sexcent [esim]o quadrag[e]s[im]o quinto, septima Novembres]. En Zibrik Kata latuan az en eletemnek hallandosagat, nehéz koor beteghsegemben leuen, el nem mulatthatom, hogy magamat meltan, es kereßteny módon, az halainak közönseghes uttiara nem keßettenem. Keolletet legh elseobenis az en lelki tanítómat megh találnom, hogy igaz es kereßtieni mod ßerent, az en edes megh valto Christusomnak, az ő buzo (?) vaczorajanak ßentsegevel, az eő drágalátos ßent testeuell es ßent vereuel elnek. Es ennek eleötte, az nyomorusaghnak es sziralomnak

81 völgyebűi ki ßollettatnam, az I[ste]nnel es fele barátommal megh eggyeseduen, az en bűneimnek, kikkel az en Istenemet naponkint ißoniun megh bántottam, baczanattiat itt az elettben nyernem. Ennek okaert ha testemben betegh es erőmtűi megh foztatott legyek, de lelkemben es elmemben ep es egesseges vagiok, rendelem magamban, hogy mind azokrul, mellyekben az I

[stein engem sáfárra tett, jo lelkem ißmeretibul vallást, es testamentumot tegyek, teßtemheli allapatokrul az illen keppen. Miuel hogy az en gyamoltalansagomban, es az mostani nyomorúságomban I[stejn utan Szalay Gabor ura[m] nénémmel együt jo gonduiselőm es táplálom volt, az mint nilvan vagion mindeneknél, hogy ehel holtam volna megh, ha eö k[e]g[ye]lme nem táplált volna. Egy eßtendoben vetetlen maradván, eö k[e]g[ye]lme ßok jóval volt en hozzam, az táplálásban, hol gabonát hol keß lißtet hazomhoz külduen, egy izben tiz ako bort adott, az edes gyermekem torjára ílor[enosj negy küldött eő kle]g[ye]lme, es ßok jot tet eö k[e]g[ye]lme en velem, az en gyamoltalansagomban, melliet nemis tudok eleöl ßamlalni, hogy az en edes sógor uramnak Szalay Gabor uframnjak,

82 es a' nenemnek illien ßok es egyéb megh neuezhetetlen jo tetemeniert feledeken es háládatlan ne legyek, lmo Az mi keueßem vagion akar mi neuel neueztessek, es akar hol legyen, azt Szalay Gabor ur[amjnak eo k[e]g[ye]lmenek, nenemnek, gyermekinek, es megh maradekimnak hagiom es miuel hogy annak eleőtteis, jo gond uiseleőm es táplálom uoltt eö k[ejg[ye]lme, igy mostis, migh ez niomorusagomban es inseghben leßek, abbul az keuesbül tarczon taplallion engem, bia penigh az Ur Isten ez niavaliabulis 81 Siralomnak. 82 Utólagos betoldás.