Tóth Péter: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai Sopron vármegyében; I. Magyar és latin nyelvű vallomások (1767). (Sopron, 1998)
Bevezetés/Einleitung
került, a megjelentetést a Burgenlandi Tartományi Levéltárral történt megállapodásunk értelmében közösen, a költségek és feladatok megosztásával végeztük, remélve, hogy munkánk segíti a helyi, regionális, országos összehasonlító vizsgálatokat, feltárva a megyén belül élő különböző nemzetiségű, anyanyelvű lakosság múltjában mutatkozó azonosságokat és eltéréseket. A megjelentetés terjedelmi és technikai okokból két kötetben történik. Az első kötet a magyar és a három latin nyelvű, a második a német nyelvű vallomásokat tartalmazza, függetlenül attól, hogy ma melyik országhoz tartoznak a községek. A köteteket függelék egészíti ki, amely tartalmazza az iratok jelzetét, a vallomások nyelvét, az úrbéres falvak nevét/neveit, melyik járáshoz, illetve uradalomhoz tartoztak, illetve a birtokosokat. A magyar nyelvű iratok átírása, Tóth Péter, a német nyelvúeké Tirnitz József munkája. Locsmánd és Maglóca magyar, illetve Ágfalva/Agendorf, Otova/Antau, Balbersdorf/Borbolya, Baumgarten/Kertes, valamint Alsó- és Felsó'-László/Unter- und Ober-Loßdorf német nyelvű átírását Turbuly Éva készítette. Az Ő munkája Felix Toblerrel együtt a latin-magyar szójegyzék, a magyar nyelvű jegyzetek, valamint mutatók. Az első, magyar nyelvű kötet szerkesztője Turbuly Éva, a német nyelvűé Felix Tobler. A lektorok ugyanebben a sorrendben Tringli István és Harald Prickler. Áldozatos munkájukért, hasznos tanácsaikért ezúton is köszönetet mondunk. Sopron vármegye területe az első magyarországi népszámlálás idején 57,7 osztrák négyzetmérföld, 3256 négyzetkilométer volt. Lakossága ugyanekkor a városokkal együtt 158 847 fő, népsűrűsége 48,8 fő /km 2 , amelyjel a leglakottabb megyék közé tartozott. 4 1921-ben a trianoni békeszerződés következtében 102 község és két rendezett tanácsú város, Ruszt és Kismarton Ausztriához került. 1949/50-ben, a közigazgatási átszervezések idején Gyó'r, Mosón és Sopron megyéket egyesítették. A mai elnevezés Győr-Moson-Sopron megye. Ezzel egyidejűleg a csepregi járás területe 16 településsel Vas megyéhez került. Sopron megye területe két nagyobb tájegységre oszlott, nyugati felén az Alpok nyúlványaival, amelyeken évszázadok óta szolokét müveitek. Keleti fele folyókkal átszőtt, a Kisalföldhöz tartozó síkság. Legfontosabb folyója a Repce, amely csaknem végig a megye területén folyik. A Rába Kecölnél éri el a megyehatárt, majd két ágra szakadva a termékeny, bár gyakran áradásokkal sújtott Rábaközt öleli át. Érinti a Rábca, kisebb folyóvizei a Fertőbe ömlő Vulka, Sopron környékén az Ikva és Rák patakok. Jelentős állóvize a Fertő, amelyen Mosón megyével osztozott. 1921 óta a tó területének legnagyobb része Ausztria területére esik. A sekély, nádasokkal borított, néha évtizedekre kiszáradó Fertő hajózásra alkalmatlan volt, halászat, nádkitermelés folyt rajta. A megye éghajlata az országos átlagnál csapadékosabb és hűvösebb volt, a csapadék mennyisége nyugat felé fokozatosan emelkedett. Mind a kisalföldi rész, mind a nyugati folyóvölgyek adottságai kedveztek a mezőgazdasági termelésnek. Összefüggő erdőséget a 18. században a nyugati hegyvidék erdői és a megye déli és középső területein a Csapod környéki Nagyerdő maradványai alkottak. Utóbbi magját a II. József féle I. katonai felmérés 1783/84 táján készíttetett térképei szerint a Csapod, Pusztacsalád, Iván, Hövej, Vitnyéd községekkel körülhatárolható terület képezte. 5 1 Dányi Dezső-Dávid Zoltán szerk.: Az első magyarországi népszámlálás Bp. I960. 'Soós-1940 17.p.
