Tóth Péter: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai Sopron vármegyében; I. Magyar és latin nyelvű vallomások (1767). (Sopron, 1998)

A falvak válaszai/Die Antworten der Dörfer

Contractussok sem lévén, a' szolgálattyok csak bevett szokásbul vagyon, mivel valamint az örökös jobbágyoknak elejék szolgáltak, a' szerént azoknak maradéki is, ezekre nézve azok is, kik nem örökössek, szoktak szolgálni. III. Esztendőnként az egész helyessek minden héten négy marhával egy napot, vagy az helett gyalog két napot, az fél helessek pedig vagy két marhával, mivel azok kevesebbet tehetnek, egy napot, vagy a' helett gyalog egy napot szolgáiknak, olly külömbözéssel, hogy Káldi uram fél heles jobbágyi ha parlag szántáskor öszvefognak (:mivel akkor két marhán nem lehet szántani:) azt őkegyelme egy időtül fogva csak fél napi marhával való szántásban veszi bé, Horváth József uram pedig egész marhás napszámban veszi; de az parlag szántásán kívül való munkákban, mellyeket két marhával is lehetett folytatni, Káldi uram is a' két marhás munkát egy napi marhás munkában beveszi. Ezeken kívül a' gabona, széna és sarjú hordásban, még tart, ki-ki a' szerént, mint több vagy kevesebb marhája vagyon, még eddig tett szolgálattyok az robotban bé nem vétetődött, de ellenben efféle szolgálatik folyásakor az uraságaik elegendő ételt adtak nékiek, ahhoz borok is volt. Fonni is tartoztak az uraságaik számára. Ezeken kívül másféle szolgálattyok még eddig nem volt. IV. Ezen helységnek beneficiumit, vagyis hasznait, a' mennyiben azok a' jobbágyságnak javára lehetnek, e' képpen számlálják: vagyon két mezejek, mellyeknek felét esztendőnkét vetik; egy köböl őszi gabona után négy keresztet várnak, minden kereszt búzabul három fertál, rosbul pedig ordinarie egy köböl bé szokott jönni. A' mi az legeltető helyeket illeti, vonyós marháikat és a borjakat nem béllik ki, mivel az borjúk számára alkalmas gyöpjök vagyon; vonyós marhájokat ismét, mígnem parlagot nem szántanak (:mellyet leginkább pünkösd tájban szoktak elkezdeni:) az parlagokon, azután pedig földes uraiknak tüskés és pusztás erdejekben, úgyszintén az tavasziak között meghagyni szokott földeken, annak utánna korábban megkaszálni és betakarni szokott. Helyrétek nevezetű füvellőn addig tartják őket, míglen az derekas rétek megszabadulnak. Minden kaszás réten egy szekér szénájok terem, melly széna is, ha árvizes idők nem járnak, jó és a marhának hasznos. Malom mind az helységben, mind az közel lévő szomszédságban elegendő vagyon. Maleficiumik, avagyis fogyatkozásik abbul vágynak, hogy a' tehén és rideg marháknak az ideig, míglen a' tarlók és rétek meg nem szabadulnak, árendában kelletik legeltetést más határban szerezni. Tűzre való fát is hasonlóképpen más uraság erdejébül esztendőnként fizetni szokott árenda által szereznek. Szőlőhegyek nincsen, hasonlóképpen az ollyas városi helyek, ahol valamit eladni lehet, négy-öt órányira vágynak. Az mezejek róna és lapos helyen lévén, szenvednek ugyan a' sok essők vizei öszvefutása által, de még annál is nagyobb károkat vallanak helységeken fölül lévő nemesládonyi határbul vizes esztendőkben a' sok essők