Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

cember végén — a 10. honvédzászlóaljhoz hasonlóan — a fővárosba irányították és szintén a feldunai hadtestbe osztották be. Ez a zászlóalj kevésbé volt szerencsés, mint a 10. és a 23.: január 21-én Szélaknánál súlyos veszteségeket szenvedett. Február 2-án az iglói éjjeli ütközetben, majd 5-én a Branyiszkó bevételénél azonban kitüntette magát. E zászlóalj foglalta el szemből a hágót, amiért Görgei külön napiparancsban dicsérte meg, s felesége által hímzett zászlószalagot adományozott az alakulatnak. A zászlóalj ezt követően szintén csak Buda bevételénél harcolt. Parancsnoka akkor Földváry Albert őrnagy volt, aki 1837-1844 között a cs. kir. 12. (Vilmos) gyalogezredben szolgált, s 1848 októbere óta szolgált a zászlóalj tisztjeként.

37 A 45. honvédzászlóaljat szintén 1848 őszén és telén szervezték Sárváron Vas megyei újoncokból. Az alakulatot - miután felfegyverezni nem sikerült - a hónap második felében a fővárosba irányították, ott először a tartalék, majd a feldunai hadtestbe került. A 10. és 23. honvédzászlóaljakhoz hasonlóan február elejéig nem volt tűzben, s akkor is csupán Kassahámornál vett részt egy kisebb összeütközésben. A zászlóalj igazi tűzkeresztségének Buda ostroma számított. Parancsnoka, Ányos János százados, kezdettől a zászlóaljban szolgált, s március közepe óta többször is betöltötte e tisztet.

38 A 2. besztercebányai zászlóaljat Görgei 1849 január közepén a Besztercebányán alakíttatta felvidéki (Gömör, Bars, Trencsén, Liptó, Zólyom, Turóc, Nyitra, Hont, Árva megyei), nagyobbrészt szlovák újoncokból. A két besztercebányai zászlóalj közül az 1. később a (második) 51., a 2. pedig a 124. honvédzászlóalj elnevezést kapta. (Utóbbi alakulat tévedésből megkapta a 125. sorszámot is). Az alakulat részt vett a február 2-i iglói és 5-i branyiszkói ütközetben, azt követően azonban szintén csak Budánál került tűzbe. A katonák némi gúnnyal „csirikompániának" hívták, mert az iglói éji riadó során egy tizedes szlovákul riadóztatta a zászlóalj negyedik századát („stiri kompanie"), amit az alföldi magyar bakák csirikompániának értettek. (Egy másik verzió szerint egy félig megfagyott szlovák baka csak ennyit tudott kimondani, amikor némi pálinka belé3 A zászlóaljra ld. Adatok Platthy István honvédőrnagy naplójából. (In:) Vahot Imre - Gánóary Frigyes: Honvédek könyve. Történelmi Adattár az 1848-ki és 1849-ki magyar hadjáratból. Pest, 1861. III. k. 76-108. o.; Egressy Ákos: Emlékeim az 1848-49-dik évi szabadságharcz idejéből. Budapest, é. n. [1893.] 72-84. o.; Mória^Tál: 1848-49-dikÍ szabadságharczi csatatörténetek. Szeged, 1900. 7-65. o.; „...18 éves fiatal koromból egyszerre gondolkodó emberré lettem..." Almai Gyula: Elbeszélése az 1848/9-ik évi honvéd szolgálataim történetének - maradandó emlékül családom és leszármazóim részére -, töredékes jegyzeteim s emlékeim alapján. (S. a. r.: Nyéki Tamás) Aetas, 1998/2-3. 189-198. o.; Kiss Gábor Ferenc: A 33. honvédzászlóalj szervezése és felállítása. (In:) Döbör András - Jancsák Csaba - Kiss Gábor Ferenc - Nagy Tamás - Zakar Péter (szerk.): Katonák, papok, polgárok 1848/49-ben. Szeged, 1999. 33-48. o. Földváry életrajzát Id. Bona Gábor, 1987. 148. o. 38 Az alakulatra ld. Hermann Róbert: A 44. és 45. zászlóaljak története. (In:) A Vas Megyei levéltár Evkönyve. (S. a. r.: Tilcsik György) Szombathely, 1999. Ányos életrajzát Id. Bona Gábor, 1987. 97. o.