Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

OKMÁNYTÁR - A felvonulás

megválasztását kéri — ezen személy veszélyes - tegnap itt volt — azonban már eltűnt.

2 Eredeti tisztázat. Eredetije német. „Bemutattatott 29/8. 49. Buda. Exh. No. 4. Központi Iroda. 28/5. Tudomásul". HL 1848-49. 30/304. 4. Székesfehérvár, 1849. június 1. Kmety jelentése a KHI-hoZj Budára A hadügyminiszter és hadsereg főparancsnok úr múlt hó 25-én 762. szám alatt kiadott utasítása

3 következtében a parancsnokságom alatt álló hadosztály múlt hó 28-án ide érkezett, itt ütöttem fel főhadiszállásomat, s a siófoki úton Polgárdira, a veszprémi úton Palotára, végül a móri úton Seredre mindegyik irányba 1 gyalogszázadot, s 1 huszártizedest és 9 huszár közvitézt előretoltam.

4 Az újoncállítás az így megjelölt körzetben oly jól van biztosítva, hogy Fejér megye máris 359, Székesfehérvár város 176 újoncot adott, s a még kiállítandó szám eszerint kiegészíttetik. Hasonlóképpen folyik azon fegyverek önkéntes beadása, amelyek az itteni polgároknál a két ellenséges invázió során történt elkobzások és házkutatások dacára elrejtve maradtak. Annak érdekében, hogy a különböző ellenséges hadtestekről pontos híreket szerezzek, négy hírszerzőt küldtem ki a következő irányokba: Az elsőt Tolnán, Szekszárdon, Bonyhádon át Pécs, Siklós, Dárda és Eszék felé.

5 A másodikat Siófokon, Marcalin át Nagykanizsa, Várasd és Kapronca felé.

6 A harmadikat Veszprémen, Tapolcán, Sümegen, Zalaegerszegen, Lövőn át Szerdahely, Csáktornya és Várasd felé.

7 2 Oldalt piros ceruzával: elintéztetett. 3 Ld. az 1. iratot. 4 Kmety május 30-án már Székesfehérvárott volt. Ld. erre a lévai újonctelephez küldött tisztek általa aláírt jegyzékét. HL 1848-49. 30/441. 5 Ez Nagy Ignác volt. Június 1-én Szekszárdról írott jelentését közli Andrássy Antal, 1981. 225226. o. 6 Ez Daniss Rudolf volt. Június 2-án Nagykanizsáról írott jelentését közli Andrássy Antal, 1981. 226-227. o. 7 Ez Orsonics Vilmos volt. Május 31-én Veszprémből és június 1-én Sümegről írott jelentéseit közli Andrássy Antal, 1981. 225-226. o.