Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

Ezután a csapat zavartalanul folytatta a visszavonulást Bősárkányig, ahol Kóny felől ágyúdörgést hallva a hat gyalogszázadból, 3 dzsidásszakaszból és 2 lövegből álló különítmény megállt. Két dzsidás szakaszt Kóny felé küldtek, a többek védelemre rendezkedtek be a községben. Már véget ért az ütközet, amikor az elfogott honvédeket kiszabadító huszárszázad visszatért a hadosztályhoz, s Kmety személyes vezénylete alatt, a 9. lovasüteg felével, átvette az ellenséges féldandár üldözését. A lovak fáradtsága miatt azonban rövidesen visszatértek Csornára. Castelnau oszlopának Bősárkányra történt megérkezése után kb. egy órával a községbe érkezett a Varicourt százados vezette, a kónyi töltés környékén állomásozó különítmény is. Az ütközetnek ugyanis volt még egy kiegészítő epizódja. Kmety kérésére - és hihetőleg saját kezdeményezésére — Zámbelly Lajos ezredes, a VII. hadtest táborkari főnöke reggel 6 óra után, a Csorna felőli ágyúdörgést hallva, Lesvárra lovagolt. Maga mellé vette az ott található három huszárszakaszt és három löveget, s Kóny felé indult. Egyben a tartalékhoz küldött még két század huszárért és három lövegért. Kónynál beleütközött a Varicourt százados vezette, a Hess-gyalogság egy, és a Császár-dzsidások fél századából, valamint két lövegből álló különítménybe. Varicourt, aki különítményével Bágyogon állomásozott, maga is hallotta az ágyúlövéseket, s futárok útján próbált híreket szerezni Csornáról, ám azok nem tértek vissza. Ezért a győri úton lévő örs felé indult. Alighogy odaért, 10 perc múlva, egy magyar huszároszlop, Zámbelly különítménye nyomult előre a kónyi töltésen. Varicourt parancsot adott a híd felszedésére, ám azt a magyar ágyúk tüzében abba kellett hagyniuk. Az immár két gyalogszázadból és három szakasz dzsidásból álló különítmény két lövege viszonozta a tüzet, azonban minden eredmény nélkül. Negyed óra múlva Varicourt újabb magyar hadoszlopot látott közeledni Bágyog felől, s értesítést kapott, hogy a magyarok elfoglalták Csornát. Erre tüstént elrendelte a visszavonulást, de Barbacs előtt ismét felállította a három dzsidásszakaszt, és a 2 löveget. Közben Zámbelly átkelt a helyreállított hídon, s rövidesen megérkezett a tartaléktól az általa kért két század huszár és 3 löveg is, akiket Markotán át Bősárkány felé küldött, hogy vágják el az ellenség visszavonulásának útját. O maga folytatta Varicourt üldözését, a Bősárkány felé küldött különítmény azonban a felszedett cakóházai hídnál elakadt, s nem tudta hathatósan zavarni a Csornáról özönlő csapatok visszavonulását. Zámbelly Maglócáig üldözte Varicourt különítményét, amelyhez időközben még egy szakasz dzsidás csadakozott. Maglócán átadta a parancsnokságot egy századosnak azzal, hogy óvatosan kövesse az ellenséget, nehogy a cakóházai magyar különítmény előtt érhesse el Bősárkányt. A százados azonban gyakorlatilag leállította az ellenség követését. így Varicourt különítménye zavartalanul