Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)
OKMÁNYTÁR - Naplók és visszaemlékezések a csornai ütközetről
felé Szilsárkányba értünk, hol is t[ekinte]tes Noszlopy Antal lakása előtt 4 v[agy] 5 ulánusból álló őrjáratra akadtunk, kik közül tudtomra 1 - minthogy lova ellövetett - általunk elfogatott, a többi Pásztori felé ellovagolt. Szilsárkányból kiindulva az egész sereg két részre indult, a jobbszárny egyenes vonalyban [sic!] Csorna alá, a balszárny pedig Faradnak tartva, a sopronyi úton lefelé jött Csorna alá, de már akkorra a jobbszárny, melyen magam is voltam, nagyban csatázott, megkezdve a támadást a nagy utca végén és a kertek alatt a temető felé sat. — Az ütközet 7-8 óra felé vége felé járt, hogy mily sikerrel, azt a történet feljegyezte. Aznap még Csornáról elindultunk Csécsény és R[ába]szentmihálynál a Rábán átkelve Tétre értünk, hol beszállásolva több napokig maradtunk. Utolsó csatánk volt hős tábornokunk vezérlete alatt Lúgosnál, a szőlőhegyben körülbelül aug. 18-kán 255 , hol a magyar hadseregnek hátvédét képeztük Liechtenstein osztrák hadvezér ellen, ezután azon hó 21-kén Borosjenőn leraktuk fegyvereinket az oroszok kezébe, kik néhány napig őriztek és kísértek bennünket, s végre általadattunk az osztrákoknak!!! Mellőzve többeket, elegendők-e ezen felhozottak igazolásomra? a t. bizottmányra bízom megítélni. Ezek után Elnök Urat kérve mindenesetre az ide mellékelt okmányom visszaküldésére, honvéd bajtársaimnak üdvözletemet küldve, magamat hazafiúi emiékökbe ajá[n]lva, maradok Eredeti üsztázat. Közli Thier László, 1938. 10-11. o. 10. Szeged, 1869. november 6. Pongrácz Lászlónak, a m. kir. 3. honvédzászlóalj parancsnokának levele Egervári Potemkin Ödönhöz (...) Innét elváltunk a 7-ik hadtesttül, és elmentünk, mint Kmety-hadosztály Fehérvárra. Június 23-án 256 volt a híres csornai ütközet — hogy hogyan verekedtünk, hiszen tudod, magad is ott voltál - emlékezhetünk, midőn azon dicső 10ik szabolcsi zászlóalj az első rohamnál a battériára 257 a falu torkolatánál az első kartácslövésre, mely oly borzasztóafi' pusztított, egy kissé meghökkent - és a temető fala mögé vonult - ezen válságos percben, melytől az ostrom sorsa függött, letettem a dandárparancsnokságot, és kezembe ragadván a 10. zászlót l ^ Helyesen: 15-én. 256 13-án. 257 Ütegre.
