Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)
OKMÁNYTÁR - Naplók és visszaemlékezések a csornai ütközetről
1 lovas üteg Faváry (König) 248 és 1 gyalogüteg Traub Kálmán századosok vezénylete alatt. Létszámra alig haladta meg e csapat a 4500-zat, mert a téli hadjárat, a Pest alatd csatározások, Buda ostroma, s az e hadtestnek osztályrészül jutott folytonos szárnyalások majdnem felére leolvasztották az osztályokat; elannyira, hogy a 10-ik zászlóalj létszáma 500, a 23-diké 700 körül volt! Teljes számát csak a 45. zászlóalj közelítette meg 249 A rongyos külsejű, lecsigázott hadosztály kitűnően fegyelmezve, harchoz szokott volt; — képzett dsztektől vezetve, parancsnoka iránt határtalan bizalommal viseltetett. De parancsnoka, a tett embere se soká habozott, hanem számra csekély hadának lelkesültséget is mérlegbe vetvén, éjjeli támadást határozott, s tervéről a Győrben állomásozó Poeltenberg tábornokot futár által értesítvén, arra kérte, hogy Csorna ellen egy dandárral csaltámadást intézzen, s az ellennek a Hanságon általi második visszavonulási vonalát vágja el, miután a csorna-kapuvári rendes vonaloni hátrálást, közbetolt oszlopok által ő fogja akadályozni. 12-dike hajnalán kellett volna a seregnek Pápáról megindulnia, s estve történt volna a támadás; 4 órakor már állott is a sereg, de a szakadó eső megindulását lehetedenné tette, s a vitézek visszavezényeltettek szállásaikra, s az indulás bizonytalan időre elhalasztatott. Déltájban kezdett derülni — Kmety nem bíbelődött a távolság és az idő rövidségével, hanem indulást parancsolt; alkonyatkor Marcaltőnél nyugodott, s rövid pihenés után, fekete csataménjét lovagolva, az éj leple alatt sietett lelkes seregével Szilsárkányon át, hol az ellenség uhlán-előőrsei egy, a sötétségben megmenekült kivételével mind elfogattak, Csorna alá, hova a virradattal egyszerre érkezett meg. A támadó had három részre lett osztva: az 1-ső hadoszlopot, melynek föladata a város elfoglalása volt, Pongrácz László, a bátorság- és merészségéről ismeretes, katonáitól imádott alezredes; a 2-dik hadoszlopot Mkovinyi őrnagy, a magyar hadsereg egyik legképzettebb törzstisztje; a 3-ik, a tartalék hadoszlopot, a világtól bámult huszárokat a vitéz Uchtritz báró vezette. A magasra, már a kasza alá nőtt, s a lábukra tekerődző gabonát gázolva, egyszerre jelentek meg a csal támadás sal megbízott Mikovinyi-, és a döntésre szánt Pongrácz-féle hadoszlopok a csatatéren, s a megszabadult uhlán jelentésén kétkedő ellenség parancsnokát rémülés közt győzték meg arról, mit hinni nem bírt, 248 Az üteg parancsnoka ekkor már König Endre volt. 249 Ld. a 2. iratot. 252
