Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

OKMÁNYTÁR - A csornai ütközetre vonatkozó hadijelentések, 1849. június 14-22.

miszerint az ottani csapatok, ha ez még lehetséges, a tábornok úrhoz vonuljanak vissza - egyébként pedig ugyanabba az irányba, Bősárkány felé vonuljanak. Még egyszer megkíséreltem, azonban a nemrég ádovagolt utcán egy egész sortüzet és sok egyes lövést adtak le rám, s így lehetetien volt; most a falu mögött körbelovagolva akartam visszajutni, azonban már a falu keleti szegélyét is az ellenségtől megszállva találtam; a dandár itt álló csapatait kerestem, azonban ezeket már a Bősárkányra vezető úton sem találtam, így a Barbacsra vezető útra mentem, s itt találtam Castelnau gróf ezredes urat (aki véledenül csak este érkezett meg) 3 lovasszakasszal, 2 század Baden-gyalogságal, és a Popp főhadnagy parancsnokság alatti 2 löveggel; ez utóbbiak azonban már messze hátrébb hajtottak, s csak jóval később láttam őket. Ezek az egységek, véleményük szerint Bősárkány felé vonultak vissza. — A tábornok úr hiányzott. — Castelnau gróf ezredes úr azt mondta, hogy a tábornok úrtól azt a parancsot kapta, hogy megállás nélkül vonuljon vissza Bősárkányig, ezután ő még egyszer a faluba lovagolt, ahonnan azonban többé nem tért vissza. Későbbi hírek szerint túlzottan közel merészkedett az ellenséges gyalogsághoz (valószínűleg rövidlátása miatt), s ez három lövéssel lelőtte, - s még azon este Csornán el is temették. Kértem Castelnau gróf ezredest, hogy álljon meg egy időre, s járőrök által a dandár másik felével keresse az összeköttetést, amit azonban az ezredes úr meg is tett. — Rövid idő múlva Csorna délkeleti részén csapatok mutatkoztak, ezek a Hess-gyalogság 3 Vá százada és a 2 vadászszázad voltak, amelyek, főleg az utóbbi, csak akkor hagyták el állásukat, amikor az ellenség már az egész falut megszállta, s mi már elhagytuk azt. — Mután az ezredes úr a visszavonulásra vonatkozó további utasításokat hallgatólag átengedte, mert maga sem tudta, hogy a dandár milyen csapatokból áll, s miként voltak ezek Csornán elosztva, s a legkisebb helyismerete sem volt a környékről, - kértem Jósika báró lovassági századost, hogy 3 szakasz dzsidással erősen szorongatott csapataink segítségére menjen, ami azonnal meg is történt. Ezzel egyidőben Castelnau gróf ezredes úr a két löveget előre küldte, amelyeket csak most láttam meg. — Ez az előnyomulás imponált az ellenségnek. - A lövegeket igen nehéz volt arra szorítani, hogy az ellenséggel szemben az első vonalban maradjanak, állandóan megfordultak, és újra és újra kényszeríteni kellett őket az előrehajtásra. Ennek ellenére, s miután az ellenség nem túl erősen üldözött bennünket, már csak mintegy 600 lépésnyire voltunk az erdőszéltől, amikor balszárnyunkon hirtelen 6 huszárszakasz jelent meg, amelyek a 2 löveget igen közelről veszélyeztették. Észrevettem őket, s sikerült a dzsidásosztag[beli] többi tiszt úrral az eleddig szétosztva lévő dzsidásosztagot összeszedni, s a huszárok ellen rohamot intézni, amely oly szerencsésen sikerült, hogy ezeket 3 percnyi kézitusa után teljesen megfutamították.