Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

OKMÁNYTÁR - A csornai ütközetre vonatkozó hadijelentések, 1849. június 14-22.

Az e hó 13-i csornai ütközetről a következő részletek ajánltatnak még az eddig közzétett jelentéshez. — A bátor Kmety ezredes vezetésével 13-án hajnali 3 órakor egy seregtest érkezett Szilsárkányra a Csornán álló ellenség megtámadására. Ezek községnél Kmety ezredes csapatait 2 oszlopba osztotta. Az első, amelyet Pongrácz és Uchtritz alezredesek, az előbbi a gyalogságot, az utóbbi a lovasságot vezette, azon feladatot kapta, hogy Faradon át vonuljon, az ellenséget hátba támadja, s vágja el visszavonulási útját. - A második hadoszlopot Kmety ezredes maga vezette a Csorna elleni támadásra az ellenség jobb oldalába. Hajnali 5 órakor mindkét hadoszlop megtámadta Csornát. Wyss tábornok ellenséges hadteste, amely ezen községet megszállta, 1 Baden, 1 Hess, 2 Schönhals zászlóaljból, 1 vadászosztályból, 2 osztály Császár-dzsidásból, 2 ütegből és 2 röppentyűből állt. — Az ellenséges csapatok hősiesen védekeztek, azonban gyalogságunk, noha a hosszú menet által rendkívülileg elfáradt, példádan bátorsággal rohamozott, s hasonló hősiességgel és lélekjelenléttel tartotta magát a röviddel ezelőtt Itáliából érkezett és győzelemhez szokott dzsidásokkal szemben. 10. és 12. ezredi huszáraink többször visszavetették az ellenséges dzsidásokat, s 80 főt levágtak közülük. Csornát elfoglaltuk, az ellenség, Kapuvár felé való visszavonulási útja elvágatván, a Hanság felé nyomatott; azonban sajnos teljes megsemmisítése azáltal meghiúsult, hogy feltételeztük, miként a bősárkányi lerombolt hidat még nem állították helyre. Ezen át, amelyet két nappal korábban fejezett be, rendeden visszavonulásban menekült Mosón felé. Ezen fényes ütközet következményei ismertek, s a föld népe és a járőrök folyamatosan hoznak be fogolyként szétszórt ellenséges katonákat. Veszteségünk sajnos, nem jelentéktelen; a halottak között gyászoljuk Münster és Dzwonkowski századosokat, valamint 51 főt a 10. huszárezredből; — a sebesültek között Mkovényi őrnagyot a 2. besztercebányai zászlóaljból; Dessewffy századost és Nemes Ferenc főhadnagyot a 12. huszárezredből, valamint a vadászok közül Jelinek főhadnagyot és Neusser hadnagyot; a honvédek közül Plathy István Nitzky Pál századosokat, Kis Sándor és Petrics Ferenc főhadnagyokat, valamint Szúnyog Sándor hadnagyot és még 208 főt. A 3. osztályú érdemrendet kiérdemelték: Mikovényi őrnagy; Dessewffy 12. huszárezredi százados, aki a mellébe kapott lándzsaszúrás dacára még 2 rohamban részt vett; — Divitsek százados a 45. és Hegedűs hadnagy a 10. honvédzászlóaljból, akik a község elleni rohamban mindketten elől vitték a zászlót, s hősiesen küzdöttek; végül Balla-Rigó József huszár a 12. ezredből, aki egyedül küzdött 8 dzsidás ellen. Albert Ignác táborkari százados mind tevékenysége, mind bátorsága által kitüntette magát, előléptetésre ajánlatba hozatott.