Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)
OKMÁNYTÁR - A csornai ütközetre vonatkozó hadijelentések, 1849. június 14-22.
parancsnoksága alatt a 10., 23. és a 33. zászlóaljjal, 1 lovasüteggel és 2 rakétavetővel Faradon át ment, hogy az ellenséget hátbatámadja, s elvágja visszavonulásának útját Kapuvárra. A második oszlop, amely a 45. honvéd [zászlóaljból], a 2. besztercebányai zászlóaljból, 1 vadászosztályból, a Nádor-huszárok egy osztályából és 1 gyalogütegből állt, az én parancsnokságom alatt Szilsárkányból egyenesen Csorna felé ment, és e módon az ellenség jobbszámyára támadt. A két oszlop támadása reggel 5 órakor kezdődött a Csornán álló ellenséges hadtest ellen, amelyet Wyss tábornok vezényelt, s 1 Baden-, 1 Hess-, 1 Schönhals-zászlóaljból 186 , 1 ágyúütegből és 2 röppentyűből állott. Mind az ellenséges gyalogság, mind a lovasság bátran védekezett, azonban gyalogságunk - noha a hosszú menet rendkívül kimerítette, míg az ellenséget semmi sem fárasztotta ki a reggeli órákban — hevesen támadott és tört előre, és keményen tartotta magát, az olasz harctérről nemrég érkezett és az ottani háborúban győzelemhez szokott Császár-dzsidások megújult rohamaival szemben szívósan védekezett, amíg huszárainknak sikerült a dzsidások ismételt rohamait visszaverni. Az ellenséget, miként akartam, kiűztük a faluból, s természetes visszavonulási útvonalát Kapuvár felé elvágva, a Hanság felé nyomtuk. Sajnos nem tudtam, hogy 2 nappal korábban helyreállította a Bősárkánynál lévő hidat, miáltal lehetővé vált Mosón felé történő visszavonulása, míg e híd nélkül a mocsárban meg kellett volna semmisülnie. Mindazonáltal az ütközetet fényesnek mondhatom. Az ellenséges tábornok, Wyss, 1 törzstiszt, több dzsidástiszt, kb. 80 dzsidás és még több gyalogos maradt holtan a helyszínen. 50 fogoly, köztük 3 tiszt, 2 orvos, egy röppentyűállvány, lovak és 50 ökör került kezünkre, s a föld népe még ma is foglyul ejtett vagy levágott szétszórt ellenséges katonákat. Az ellenség leégette maga mögött a bősárkányi hidat, sőt, a Kapuvárott állomásozó hadtest Vitnyéden át Szentmiklósra, Szerdahelyre és Eszterházára vonult vissza, s maga mögött szintén minden hidat felégetett. Sajnosán kell panaszolnom a bátor Dzwonkowski lovassági százados elestét a Vilmos-huszárezredből, aki az ágyúfedezetről a dzsidásokat, amint meglátta őket, túl hevesen rohanta meg, s Münster lovassági századosét ugyanezen ezredből, aki lebukott a lováról, valamint néhány kitűnő riszt megsebesültét, s mellékelem a veszteségkimutatást. ./. Mikovényi őrnagyot, aki két lövést kapott, s ha nem is sebesült meg életveszélyesen, de hosszabb időre szolgálatképtelen leend, Dessewffy lovassági századost a 12. huszárezredből, aki egy mellébe kapott lándzsadöfés után is még két rohamban vett rés%t, Divicsek századost a 45., Hegedűs hadnagyot a 10. zászlóaljból, akik a A 29. (Schönhals) gyalogezred zászlóalja nem vett részt az ütközetben.
