Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

kísérlete". Ezért aztán 1833-ban katonának adta a 19. (Schwarzenberg) gyalogezredbe. György katonának már jobban bevált; „vas szorgalma, ügyessége, alkalmazása megtermé gyümölcsét; mert a körülményekhez képest elég korán emeltetett tiszti rangra" — írja róla Thurzó Miklós. 1847 végén már főhadnagy volt az ezred egyik, Itáliában állomásozó zászlóaljánál. 1848. október l-jén áthelyezték az ezred Magyarországon lévő 3. zászlóaljához, de végül is nem oda, hanem a 15., Pozsonyban szervezett honvédzászlóaljhoz került. Október 19-én nevezték ki annak századosává, úgy tűnik azonban, hogy oda sem vonult be; október 22-én már a Győrben szervezett 23. honvédzászlóalj négy felfegyverzett századának élén csadakozott a Győrön áthaladó Kossuth Lajos táborához, s azon négy századdal vett részt az október 30-i schwechati csatában. Helytállásáért Kossuth november l-jén a zászlóaljparancsnokává nevezte ki. December 16-án alakulatával kiválóan helytállt a parndorfi vesztes ütközetben, amiért is Kossuth — Görgei ajánlatára — alezredessé léptette elő (egyben a szabadságra utazó Zichy Lipót alezredestől átvette a dandár parancsnokságát is). A feldunai hadtest 1849 január eleji átszervezése során immáron véglegesen egy dandár parancsnoka lett, s annak élén harcolta végig a téli hadjáratot. Pontosabban, harcba nem igen került, hiszen az ő csapatai csak 1849 február első napjaiban, Kassahámornál ütköztek össze az ellenséggel. Kassa február 11-Í bevétele után Görgei hadosztállyá egyesítette az ő és Szabó Zsigmond dandárát, illetve Beniczky Lajos különítményét, s hadosztályparancsnokká Kmetyt nevezte ki. A feldunai hadtestből VII. hadtestté átnevezett Kmety-hadosztály kimaradt a február 26-27-i kápolnai csatából is, azonban február 28-án Mezőkövesd és Szihalom között szép győzelmet aratott Deym vezérőrnagy előre merészkedő lovasdandára felett. Március folyamán a hadosztály megint nem került tűzbe, s kimaradt az április 2-i hatvani ütközetből is. Április 6-án, az isaszegi csata során Kmety hosszan győzködte Gáspár András vezérőrnagyot, a VII. hadtest parancsnokát, hogy ne elégedjen meg Aszód és Bag megszállásával, hanem siessen az Isaszegnél csatázó magyar fősereg segítségére. Kmety egészen a besenyői kolostorig nyomult előre, de miután Gáspár visszarendelte, sóhajtva engedelmeskedett. Április 14-én ezredessé léptették elő. Ekkor már a fővárostól északra, Vácott és környékén állomásozott a hadosztály, amely afféle összekötőként szerepelt a magyar fősereg főváros előtt hagyott, illetve a Garam felé tartó csoportosításai között. A hadosztály ezt követően már nem tért vissza a VII. hadtesthez. Részt vett Buda ostromában, s a vízvédmű ellen indított május 4-i rohamban maga Kmety is megsebesült. Kitüntette magát a vár elfoglalása során is; Görgei vele küldte a vár bevételéről szóló jelentését Kossuthnak.