Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára 1848-1849-es iratanyaga (Sopron, 1999)

Sopron város levéltára

Sopron város levéltára Sopron szabad királyi város levéltára egyike Magyarország legrégibb és legteljesebb iratanyaggal rendelkező városi levéltárainak. A levéltár iratanyaga 1950 óta része a közigazgatási változások során a megyei és városi levéltárból összevont Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának. Az alábbiakban rövid áttekintést kívánunk adni a levéltár és iratanyaga történetéről, az anyagban elvégzett rendezésekről. A városi levéltár létrejöttének időpontját Házi Jenő, a város egykori főlevéltárosa, a városháza kialakításának évéhez (1422) kötötte. Véleménye szerint az első zárható hivatali helyiség levéltár céljaira történő használata előtt a város addig összegyűlt több száz oklevelét valószínűleg a városban lévő hiteleshelyi levéltárban vagy a Szent Mihály templom valamelyik tornyában, illetve sekrestyéjében őrizték. Az első rendezésre a XV század közepén került sor, amikor a városi jegyző két csoportot alakított ki a város okleveleiből. Külön lajstromozta azokat, amelyeknek az ügyvitel vagy a jogbiztosítás szempontjából jelentőséget tulajdonított, illetve azokat, amelyek már aktualitásukat vesztették. Az erről készült jegyzéknek csak a fedőlapja maradt ránk, így nem tudjuk, meddig jutott el munkájában. 1497-ben a városháza - és vele együtt a levéltár is - új épületbe költözött, a mai városháza helyén álló házba. Az 1600-as évek közepéről újabb rendezés nyomairól tanúskodik az a regesztakötet, amelyben az egyes királyok szerint 18 csomóba osztva, és ezen belül sorszámmal ellátva sorolták fel a város kiváltságleveleinek tartalmi kivonatait, 1625-ig bezárólag. Ugyanebben a kötetben szerepel egy másik regesztasorozat is, a város úrbéres községeire vonatkozó oklevelekről. A későbbiekben több kísérlet is történt ezeknek a lajstromoknak a folytatására, azonban az 1676-os hatalmas tűzvész, melynek következtében csaknem a teljes belváros leégett, félbeszakította a rendezési munkálatokat. A tűzben a városháza is leégett, a levéltár anyagát az adóhivatal épületébe hordták át, ami az anyag egy részének pusztulását, illetve a megmaradt nagyobbik rész teljes összekeveredését jelentette. Majdnem száz év telt el a tűzvész után, míg - évtizedes huzavona után - újra felállították a városi levéltárat. 1760-ban a városi tanács a városházán két szobát a levéltár rendelkezésére bocsátott. Visszaköltöztették az iratokat az adóhivatalból, azonban az irattároló szekrényekbe ugyanabban a rendetlen összevisszaságban rakták be őket - ezzel elintézettnek tekintve a levéltár ügyét. 1763-ban egy kamarai ellenőrzés derített fényt a levéltár visszás állapotára. A látogatás következményeképp magyar királyi udvari kamarai rendelet írta elő a városnak, hogy a fő- és aljegyző egy városi tanácsos irányítása mellett rendezze az iratokat, arról lajstromot készítsen, az iratokat pedig tartalmuk szerint elkülönítve tárolja, valamint negyedévenként jelentésben tájékoztassa a kamarát a rendezési munkálatok előrehaladásáról. A fizetség kérdésének tisztázása újabb öt évet vett igénybe, így a tényleges rendezési munkát csak 1768-ban kezdte meg a két megbízott tanácsos, Hochholzer Dániel és Blasovszky József. Ettől