„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

36. THURNER MIHÁLY BESZÉDE ÚJRAVÁLASZTÁSA ALKALMÁVAL. SOPRON, 1939. DECEMBER 1. Méltóságos Főispán Úr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Vegyes érzések viharzanak a lelkemben. 21 évi nehéz polgármesteri szolgálatom emlékei ébrednek lelkemben. Azóta olyan kálváriát járt a magyar nemzet és Sopron népe, amelyhez hasonlót a sors még nem rakott reánk ezeréves történetünk folyamán. Sokszor hullottak a munkabírást csökkentő ürömcsöppök abba a pohárba, amelyből nekem életerőt kellett volna szívnom, hogy a város javára nehéz szolgálatomat méltóan elláthassam. Szerencsémre voltak rendíthetetlen barátaim és megértő támogatóim, akik hűségük édességével semlegesítették az élet harcának keserűségét. Hullámzó érzéseim zsongásából kitör egy hang, amely arra figyelmeztet, hogy itt az alkalom, hangsúlyoznom kell a hálámat. Hálát kell mondanom azért a hűségért, amelyet 21 éven át a mai napig élveztem. Köszönetet kell mondanom a főispán úr Ő méltóságának és a tekintetes Törvényhatósági Bizottság nagy többségének, hogy meglátták Isten különös kegyelmét, amely 60 éves küzdelmem után még annyi erőt hagyott bennem, hogy az alkalmasnak látszik a város és polgárainak szolgálatára. Ezt az erőt néhány évtized tapasztalatával szeretném gyümölcsöztetni hűséggel a hűség városának a javára. Illenék most ez alkalommal munkatervet adnom. Kérdezem azonban, alkalmas-e a mai idő arra, hogy munkatervről beszéljek. Hiszen egy új világháború felhői vonulnak végig a nemzetek egén. Nem nézhetünk a jövőbe, hiszen azt sem tudjuk, mit hoz a holnap. Ha valaha állt, akkor ma áll azaz igazság, hogy „ember tervez, Isten végez". Ebben az ünnepi pillanatban Istenhez küldöm néma hálámat, hogy eddig megsegített és egyúttal arra kérem a Mindenhatót, segítsen meg a jövőben is engem, de segítse meg városunkat is. Városfejlesztő tervünk van bőven. Ha Isten velünk lesz, meg is valósíthatjuk őket. De nagyon kell ügyelnünk a sorrendre, és nagyon vigyázva kell szabályoznunk a helyes ütemet. A polgárság szükségleteit, hasznát, javát kell mérlegelnünk, és teherbíró képességét kell fontolóra vennünk. Mindenekelőtt a bajban levő polgártársaink jaját kell elnémítanunk, fájó sebeikre kell gyógyítóírt keresnünk és tépést raknunk. Az idők szavára is kell hallgatnunk. A városháza friss levegőjét ne féltse tőlem senki. Ha valaha azt látnám, hogy erőm fogytával nem tudnék egészséges szellemnek ajtót, ablakot, szívet, lelket tárni, magamtól félreállanék. Az aggodalmaskodók ne féljenek, nincs szándékom kihasználni a várost, nincs szándékom visszaélni a belém helyezett bizalommal. Ha eljön az ideje, én nem akarom megrokkanva, hajlott háttal és kifacsart agyvelővel roskadozva elhagyni a városházát, hanem kemény gerinccel, éltető velővel, telített csonttal, felemelt fővel szeretnék távozni a nyugalmi idő élvezetére. Nem fogok visszaélni a polgárság türelmével a város kárára.