„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

33- ELŐADÁS A MAGYAR VÁROSOK SZÖVETSÉGÉBEN A VÁROSI SZOCIÁLPOLITIKÁRÓL. RÉSZLETEK. SOPRON, 1938. MÁRCIUS 28. Felismertük Sopronban azt a nagy bajt is, amely abból származik, hogy munkásasszonyaink nem értenek a háztartáshoz annyira, amennyire a családnak erre szüksége volna. Nőegyesületeink a város segítségével a munkásasszonyoknak foltozó délutánokat rendeztek, amelyeken megtanították őket az elkopott ruha foltozására és tisztítására. Hogy ezt a munkát megkedveltessük velük, egyegy csésze teát is osztottuk ki nekik, amely italnak melege annyira hatott, hogy hamar észrevehettük a foltozó délutánokon a szívek olvadni kezdtek és szegény asszonyaink a lelkek foltozására és javítására is hajlamosak lettek. A foltozó délutánokon elért eredményt aztán arra bíztatott, hogy munkaiskolát állítsunk fel. A szociális misszió társulat egyik nővére törte fel az utat, hozzája szegődött az egyik evangélikus diakonissza; valláserkölcsi alapon nevelik az iskolából kimaradt leányokat, akik most nem csavarognak az utcán, hanem a gyárból özönlenek a munkaiskolába, hogy szabást varrást, kézimunkát és a háztartás különböző szükséges és hasznos ismereteit elsajátíthassák. Nem riadtak vissza attól sem, hogy helyszűke miatt állva kellett kézimunkázniuk. Csakhamar szűknek bizonyult az-az egy-két szoba, amelyet a katolikus egyházközség állított e nemes cél szolgálatába és így kénytelen volt a város egyik bérházában egy nagyobb lakást szabaddá tenni, és a munkaiskolának átengedni. Szinte százával tolonganak most a lányok, úgy hogy hamarosan újabb bővítésről kell majd gondoskodnunk. Ez a munkaiskola arra is jó, hogy néhány állástalan tanítónőt foglalkozáshoz juttasson. Sopronban egy megszűnt magánkórház megszerzésével és megfelelő átalakításával állítottunk magánosok számára otthont, a Zita otthont, ahol főképpen külföldről haza kényszerített nyugdíjasok helyezkedtek el és gondoskodunk olcsó megélhetésükről havi 100-120 pengős áron. Sopron még a békevilágban egyes gyári vállalatokat támogatott munkásházak megépítésében; a világháború után pedig a lakásínység enyhítésére sok-sok ki építőtelket adott olcsó áron, amelyeken kis családi házak keletkeztek. Ezen felül a hűség városa az ínségben lévő hajléktalan fiaival szemben sem szegte meg hűségét, és nem tagadta meg tőlük segítségét, hanem régi laktanya és régi kórház átalakításával ínséglakásba részesíti az arra rászorulókat. Teljesen ingyen az ínséglakást nem adja a város, valami munkát kell érte végezni, út építésnél vagy más hasonló munkakörben, hogy kiküszöböljük azt az igazságtalanságot, amely abban mutatkozik, hogy az egyiknek adhatok lakást, a másiknak nem, noha ez is rászorulna ingyenlakásra. A város ereje nem bír mindenkinek ingyen vagy kedvezményes áron lakást teremteni. A rászorultság arányában kell dönteni, hogy az igazságot megközelítsük. Az irigység megszüntetése végett is kellett valamilyen ellenszolgáltatást követelnünk az ínséglakás boldog birtokosától.