„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

32. THURNER MIHÁLY BESZÉDE A BÁNYÁSZATI SZAKOKTATÁS MEGINDULÁSÁNAK 200. ÉVFORDULÓJÁN. SOPRON, 1935. JÚNIUS 22. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Magnifice Domine Rector! Tekintetes Egyetemi Tanács! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Édes Magyar Testvéreim! Az az erdőkoszorú, amely az ősi Sopront körülövezi, nemes hagyományoknak és szép erényeknek a foglalatja. Erdőink egy részével IV. László király és Nagy Lajos leánya, Mária királynő jutalmazták elődeink hűségét; erdőink másik részét pedig elődeink polgári munkájuk, ernyedetlen szorgalmuk gyümölcsével vásárolták meg a Csák nemzetségtől és a Harkai családtól. Ez erdőkoszorún belül a nemes hagyományok tiszteletében élő polgárság hosszú évszázadokon át ontotta verejtékét és ha kellett a vérét városának és hazájának a javára és gyászolta hosszú évszázadokon át és gyászolja napjainkban is a kegyeletes megbecsülés könnyeivel a munka és hazaszeretet hősi halottainak szakadatlan, szinte végeláthatatlan láncolatát. Az erdő nagy értékével Sopron mindig tisztában volt. Polgárai nemcsak azt becsülték, amit erdejük a szemük elé tárt; sejtették ők a hegyekben rejlő kincsek értékét is, amelyekről az erdő lombja suttogva beszélt. Az ősi iskolaváros polgárait az erdő értékelésérc megtanította az 1787-1788-ban itt működött Schwartner Márton, a magyar statisztika tudomány atyja. Erdőnk céltudatos kezeléséről évszázados erdőrendtartás és újabban szakszerű üzemtervek szerint évszázadok óta gondoskodunk és húsz év múlva kőszénbányánk megnyitásának kétszáz éves fordulóját ünnepelhetjük. Az évszázadokon át az iskola szeretetében nevelt polgárság figyelemmel kísérte az ország különböző városaiban működő tanintézeteket. A magyar büszkeség örömpírja ragyogott a soproniak arcán és az erdő és bányatulajdonosok arcán, ha a hírét hallották a selmeci akadémiának. Örültek a tudós selmeci tanároknak a szakoktatás és a gyakorlat, a tudomány és a kutatás terein elért gazdag sikerein. Magyar reménykedéssel és szeretettel fordultak a buzgó fiatalság felé, amely az erdő- és bányagazdaságnak a nemzetvagyon nagy kincsének szakszerű ápolására készült. És lelkesedtek a soproniak 1848-ban és 1914-1918ban a szabadságért síkraszállt selmeci diákok hőstettein. A világháború megszűntével ezeréves hazánk feldarabolása után híre jött, hogy Selmecen a főiskola hallgatói fegyverrel a kezükben tartják fenn a rendet és védik az alma matert a betolakodó csehekkel szemben. És mikor menekülnie kellett az ősi főiskolának meghitt fészkéből, a rendszerető soproni polgárok örömmel vették tudomásul jelentésemet, hogy a munka és hazaszeretet selmeci hősi hívásomra Sopronba veszik útjukat és itt keresnek hajlékot szép tudományuknak. A város örömmel tárta ki kapuit, polgársága szívét a menekülők előtt.