„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

időben síkos. A Deáktéren a teológia körül levő utak megjavítása tervbe van véve. A Tschurl átjáró megnyitása pénzkérdés. Szívesen látnám, ha az ügy a megvalósuláshoz közelebb jutna. Az utcán szemetelők megbírságolását csak törvényhozás útján lehet szabályozni. Magam is megbotránkozom azon, hogy a város nagy költségével létesített és fenntartott parkok ültetvényeit megcsonkítják. Ha ezt gyermekek csinálják, bár nem helyeslem, valahogy mégis meg tudom bocsátani. De nem tudom megbocsátani azt a rongálást, amelyhez férfierő szükséges és a legszomorúbb az ügyben az, hogy e garázdálkodók nem azok közül kerülnek ki, akiknek nincs szellemi szintjük. Szégyellje magát az illető, hogy magát kultúrembernek gondolja s nem tudott annyi tisztességet elsajátítani, hogy a köz- és magánvagyont megbecsülje. Én elhatároztam, hogy annak a rendőrnek, aki ilyen rongálót bekísér, külön jutalmat fogok adni. A húsárak és élelmiszerek drágítása ügyében a hatósági eljárás folyamatban van. A szegényügyi kiadások tavalyi mértéke nem csökkent, sőt a vegyeseknél tartalékot is állítottam be. A koldusbíró beszedte úgynevezett koldusfillérek összege csakugyan nagyon csekély. El fogok mindent követni, hogy az emberek szívét meglágyítsam és a bevételt e téren fokozzam. Úgy tudom, hogy a kórházban van házi telefon. Ha ez nem volna elegendő, gondoskodni fogok azok szaporításáról. Az iparostanonc-iskolában óraadó tanerők helyett gazdaságosabb volna főhivatású tanerőket alkalmazni. Erre már az iparoktatási főigazgató is több ízben rámutatott, mert másképp tanít az a főhivatású tanító, mint az óraadó, aki napi munkájától elfáradtan jön az ipariskolába tanítani. 1918-ban még csak egy igazgató és egy főhivatású tanerő volt, ma már a főhivatású tanerők száma 7. Túlzott reményeket nem táplálhatunk e téren sem, legfeljebb 1 vagy 2 főhivatású tanítói állás szervezéséről lehet szó. A javaslatot elő kell készíteni, mert szeretném, ha a kultuszkormány is hozzájárulna a fizetéshez. Dr. Cohn Gyula az iniciatív erő és a gazdasági terv hiányát olvassa ki a költségvetésből ugyanakkor, midőn Szeged, Győr, Szombathely és más városok eladósodásáról beszél. Cohn vádját nem okadatolja, csak egyszerűen hangoztatja. Én azt tartom, hogy a hajtóerő a város életében is pénz, melynek kezelésében és felhasználásában óvatosnak kell lenni. Nem szabad, hogy elkaphasson az alkotás vágya. Csak akkor lépjünk a vízbe, ha a kövét látjuk! Nem esik a munkanélkülieken sérelem, ha a város a törzsvagyonát szálloda építésére fordítja, mert a törzsvagyon nem fordítható munkanélküliek megsegítésére, hanem csak a törzsvagyon gyarapítására. Végül köszönetet kell mondanom a magam és munkatársaim nevében a tárgyilagos bírálatért, az elismerésért és buzdításért. ígérem, hogy a reánk szakadt és még reánk váró nehéz időkben közös, vállvetett munkával fogjuk továbbra is szolgálni szeretett városunk és megcsonkított hazánk érdekeit.