„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

ben Sopron nagyszerű népének vezetőjéül. Áldom az Istent, hogy nekem is megadta a közkatona erényét, hogy csak a diadalra gondoltam és nem azokra a veszedelmekre, amelyekben forogtam. A város polgársága fényes tanúbizonyságot tett arról, hogy a városért minden áldozatra, sőt lemondásra is kész. Én is büszkén merem állítani, hogy Sopronért mindenemet kockáztattam és ebben az ünnepi órában ígérem, hogy szívesen kockáztatom mindenemet Sopronért a jövőben is. Bízó örömmel járok e nemes város polgárságának az élén és kérem az Istent, engedje megvalósítanom azt a munkatervemet, melyet 1918. augusztusának első napján rajzoltam meg ezen a helyen, amelyen most állok és amelyre polgártársaim egyhangú bizalma szólított. Fel munkára régi városunk lendítésére és ezer sebből vérző magyar hazánk gyarapítására! Köszönöm polgártársaimnak az odaadó támogatást, melyben az elmúlt nehéz időkben részesítettek és kérem azt a jövőre is. ígérem, hogy hűségesen fogom teljesíteni kötelességemet a jövőben is. A múltban is erre törekedtem. Hibáim, tévedéseim is abból a törekvésből eredtek, hogy minden körülmények között a vezetésemre bízott város érdekeit kívántam szolgálni. Gyanúsításoknak is kitettem magamat nem egyszer, mert cselekedeteimben nem gondoltam soha a magam érdekére, hanem mindenkor csak a város érdekére. Polgármesteri székfoglaló beszédemet a következő szavakkal fejeztem be: „Szívet hoztam, szívet kérek ... olyant, amelynek nincs más vágya, minthogy ez a szép város fejlődjék derék polgársága gyarapodjék, megerősödjék és boldogul éljen. Szívem a régi és ebben az ünnepi pillanatban megismétlem kérésemet: szívet kérek, mely Sopronért dobog. Kérem az Isten áldását munkánkra, kérem, hogy áldja meg a magyart, kérem engedje megértenem hitem megvalósulását. Hiszek rendületlenül hiszek Magyarország feltámadásában. Az őszinte tetszés és nagy hatás által kiváltott éljen és taps a Himnusz hangjaiba fúlt bele, a magyar ima eléneklése után pedig a felejthetetlenül szép ünnepély véget ért. 18. ÖZVEGY DR. UDVARDY TlBORNÉ LEVELE A POLGÁRMESTERHEZ, AMELYBEN ARRÓL ÉRDEKLŐDIK, ELÉG BIZTONSÁGOS-E SOPRON AHHOZ, HOGY LÁNYÁT A VÁROSBAN TANÍTTASSA. TÖRÖKSZENTMIKLÓS, 1922. JANUÁR-FEBRUÁR Nagyságos Uram! Engedje meg, hogy teljesen ismeretlenül fordulok Önhöz, aki, tudom, nagyon elfoglalt ember, s akinek a nevét csak a lapokból ismerem, de akit tisztelni és nagyra becsülni tudok, tetteit, szavait az újságokból ismerem. Ha megtenné azt a fáradságot, hogy írna, vagy íratna nekem, felvilágosítást kérek csupán igen tisztelt Főpolgármester Úrtól, de azt őszintét kérek. Leány-