„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)
Dokumentumtár
17. JEGYZŐKÖNYV A THURNER MIHÁLY TISZTELETÉRE RENDEZETT DÍSZKÖZGYŰLÉSRŐL. TÖPLER KÁLMÁN, THIRRING GUSZTÁV ÉS THURNER MIHÁLY BESZÉDEI. SOPRON, 1922. JANUÁR 2. Jegyzőkönyv készült Sopronban, 1922. évi január hó 2-án de. 12 órakor, azon ünnepélyről, melyet a városháza szorongásig megtelt dísztermében és elégséges hely hiányában előcsarnokában, lépcsőházában, sőt a városháza előtti téren is összesereglett hazafias érzésű városi polgárság spontán és lelkesen megnyilatkozó hálája és ragaszkodása rendezett szeretve tisztelt polgármestere, dr. Thurner Mihály úr tiszteletére, hogy soha el nem múló hálájának és köszönetének adjon kifejezést azon hervadhatatlan érdemekért, melyeket a polgármester úr a Sopron szab. kir. város és vidékének a magyar haza részére való megmentése körül folytatott hosszú és nehéz küzdelemben magának kivívott. Dr. Töpler Kálmán úr, Sopron szab. kir. város nyugalmazott polgármestere és volt országgyűlési képviselője nyitja meg az ünnepélyt. Szívélyesen üdvözli az impozáns számban megjelent közönséget, javasolja, hogy az ünnepély jegyzőkönyvben örökíttessék meg, a jegyzőkönyv vezetésével dr. Bunner Emil ügyvéd, Sopron szab. kir. város tb. t. ügyésze bízassék meg és a jegyzőkönyv a város levéltárában helyeztessék el. A javaslat egyhangú elfogadása után felkéri Kelényi Géza m. kir. posta- és távírda főigazgató, Hatvan Ferenc nyug. kereskedelmi iskolai igazgató és dr. Östör József ügyvéd urakat, hogy küldöttségileg kérjék fel a polgármester urat az ünnepélyen való megjelenésre. A rövid idő múlva a terembe lépő dr. Thurner Mihály polgármester urat percekig tartó és alig csillapítható lelkes éljenzés és zúgó viharos taps fogadja. A nagy nehezen helyreállott csendben dr. Töpler Kálmán úr a következő nagyhatású beszédet mondotta el: „Tisztelt Polgármesterünk! Civitas fideleissima te salutat. A leghűségesebb város üdvözöl Téged, hazájához hűséges polgársága által. Hazánknak rendületlenül vagyunk hívei. Büszkén igazoltuk a világ előtt természetes, hűséges ragaszkodásunkat szeretett, törvényes anyánkhoz, a mi imádott hazánkhoz. Hívó szózat nélkül sorakoztunk. Mindvégig megálltuk helyünket. Te tisztelt Polgármesterünk elől jártál a hűségben. Elévülhetetlen érdemeket vívtál ki Magadnak városunk sorsdöntő napjaiban. Lelkes ékesszólásoddal bizalmat csepegtettél a csüggedőkbe. Gyújtó szavaiddal bátorítottad a kishitűeket. Gáncsoló felszólalásoddal felriasztottad az ingadozók lelkiismeretét. Meggyőző érveiddel megnyitottad a kétkedők szemét. Lelket megrázó lelkesedéseddel, veszélyt nem ismerő bátorságoddal tántoríthatatlan bizalmaddal együtt tartottad a hívők hűséges táborát. Szíved egész melegével küzdöttél a szövetségesünkből átvedlett ellenfelünk ármánykodása ellen. Egész lelkedet, összes erődet, minden idődet a szent cél szolgálatának szentelted. (Úgy van! Zajos helyeslés.)