Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái II. 1555-1569 (Sopron, 1997)

Regeszták

végéig hűségesen kitartott, így az asszony részesüljön a házban és az ingóságokban azon feltétellel, hogy az előbb bizonyított adósságot az ingóságokból előbb kifizeti, valamint leánytestvére gyermekeinek az apai végrendeletben a részükre juttatott 10 font dénárt kiegyenlíti. Továbbá a végrendeletben Sibenschön Lőrincnek haszonélvezeti jogon elrendelt szőlő idei termését a szőlőmunkák megtérítése ellenében szüretelje le és rendelkezzék a terméssel. A szüretet követően azonban az érintett szőlőt az Erdburger-dűlőben Zimmermändl rendelkezése értelmében Sibenschön tékozlás nélkül, megművelt állapotban birtokolja. A 10 éves határidő letelte után minden ellenkezés, vagy megtagadás nélkül köteles Stainer Mártonnak, vagy legközelebbi rokonainak átengedni. Azon esetben, ha Sibenschön a 10 év kifutása előtt halna meg, a szőlő közvetlenül Stainer Mártonra szálljon, de a befektetett munka külön elszámolás alá esik. 1563. december 1. 307. (III. 196-198.) Trittl Farkas özvegye, Margit és rokonai közötti vagyonosztály. Drembl György Szentmargitbányáról felesége, Katalin nevében, valamint Trittl Miklós Okkáról maguk és örököstársaik nevében folyamodnak, hogy testvérük, a meggyesi Trittl Farkas hátrahagyott javait - mivel természetes, vér szerinti örökös nélkül halt meg - részükre mint rokonoknak és jogos örökösöknek adják át. Ezzel szemben Trittl Farkas özvegye, Margit a tanácsnak bemutatta férje végrendeleti feljegyzését és kérte a végrendelkezés jóváhagyását. Felajánlotta, hogy házastársa utolsó akaratát tanúk vallomásával is igazolja. A tanács az asszony javaslatát elfogadta és a felek részére a végrendelet meghallgatásának és vizsgálatának napjaként a december 17-ét, azaz a Szent Tamás napját megelőző pénteket tűzte ki. 1563. december 13. 308. (III. 198-199.) Rainer Simon bizonyítási eljárása házasságába bevitt javait és jegyajándékát illetően. Az 1563. április 2-án kelt határozat értelmében Rainer Simon a kötelező bizonyítási eljárást - mely során kötelezték hozott javainak és jegyajándékának igazolására - végrehajtotta. Miután a bizonyítás a törvény értelmében nem kielégítő, valamint az előállított tanúk sem vallottak egybehangzóan a pénz és az időpont dolgában, a tanács a következő határozatot hozta: Rainer Simontól az 50 font dénárra vonatkozó jogigényét megvonták. Ugyanakkor a Rainerné végrendeletét tanúsító urak