Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái II. 1555-1569 (Sopron, 1997)

Regeszták

Tämisch Lénárd belső tanácsos bejelenti jogigényét az árvák apai jogosultságaira, egyben tiltakozik Judenfeind végakaratának jogerőre emelkedése ellen, mivel általa a gyermekek hátrányt szenvednének. Másrészt a végrendelet rögzítése után Judenfeindnek és feleségének még egy fia született, akit a végrendeletben nem említenek. Határozat: Elsőként az özvegy bemutatott házasságlevelét ismerik el hatályosnak. Szentesítik a végrendeletet és elrendelik foganatosítását a következő kikötések érvényesítése mellett, amely a végrendelet többi pontjának jogérvényességét nem helyezi hatályon kívül. Mivel az írásba foglalást követően még egy gyermek látott napvilágot, neki, mint többi testvérének ugyancsak 100 font dénárt juttassanak. A közös javak dolgában: Miután az asszony többet örököl, mint gyermekei, így az anyai szeretettől vezéreltetve önként mondjon le a Tiefenweg-dűlőben fekvő 1/4 szőlő haszonélvezetéről és azt tehermentesen adja át gyermekeinek. 1562. január 21. 290. (III. 161-162.) Mötsch Jakab soproni polgár végrendeletének végrehajtása. Baumgartner János soproni polgár, Mötsch kiskorú gyermekeinek gyámja az egyik részről, és Mötsch özvegye a másik részről folyamodik a végrendelet kihirdetésért és végrehajtásáért. A tanács a végrendeletet az utóbb következő cikkely kivételével minden pontjában és záradékában jogérvényesnek ismerte el: Az Orsolya nevezetű fiatalabb gyermek kapja apai örökségként az özvegy és a két idősebb gyermek kielégítése után a szabályszerűen felértékelt ház becsértékéből a fennmaradó részt, továbbá a neki örökül hagyott 1/16 szőlőt az Unter Greisser-dűlőben. Mivel idősebb testvéreit az apa végrendeletében nem illette bőkezű juttatásban, Orsolyát az ingó vagyonból testvérei mellett kizárják. A végzéshez a nevezett felek beleegyezésüket és hozzájárulásukat adták. 1562. május 27. 291. (III. 159-161.) Molnár Péter özvegye és rokonai hagyatéki ügye. A gyórói Garab Tamás felesége, Anasztázia nevében, továbbá a jánosfalvai Istenes István felesége, Margit nevében és az asszonyfalvai Molnár Lukács felesége, Magdolna képviseletében - akik mindhárman ivánfai Molnár Mihály leányai - részesedést kérnek hitveseik számára testvérüknek, Molnár Péter soproni polgárnak javaiból, a megboldogult örökségének fele részét igényelve. Ez ellen tiltakozik Molnár Péter özvegye, előadva, hogy ő férjével mint szegény cselédek kerültek össze, ami vagyonhoz házastársi együttélésük alatt jutottak, azt a ma-