Tirnitz József - Szakás Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái I. 1533-1554 (Sopron, 1996)

Regeszták

1552. december 6. 158. (I. 182-183-) Siebenbürger Ferenc tartozásának megtérítése Sárkány Antalnak. Siebenbürger Ferenc adósa Sárkány Antalnak 200 magyar forinttal, amit egy Darufalva község részéről átadott szerződés igazol. A panaszolt a szerződést másként magyarázza, mint Sárkány. Ajánlkozott, hogy megegyezik a 200 magyar forint visszafizetéséről. Mivel az ügyben néhány végzés napvilágot látott már, de egyiknek sem volt foganatja, Sárkány azt kérte, hogy panaszolt javaiból elégítsék ki, s mindenekelőtt a Weidengrund-dűlőben lévő szőlőjét becsüljék fel a város jogszokása szerint. A következő végső döntést hozták: Siebenbürger köteles a 200 magyar forintot hat hét és három napon belül minden kifogás nélkül megadni Sárkánynak és a korábbi határozatoknak eleget tenni. Ha a meghatározott időben nem elégítené ki Sárkányt készpénzben, maradjon a Weidengrund-dűlőben fekvő szőlő Sárkánynál. 1553. január 2. 159- (I. 189-190.) Néhai Ratfuchs ispotályplébános hagyatékával szemben fennálló követelés. Fuert György plébános, Heigl István és Bornemissza Pál javadalmas káplánok, Murr János és Hummel Kristóf belső tanácsosok, a megboldogult Ratfuchs Péter egykori ispotályplébános végrendeleti tanúi és utolsó akaratának végrehajtói, valamint Stainer Lipót polgármester előadták, hogy Ratfuchs Péter a szabályszerű végrendeleten kívül halálakor szóban 50 arany dukátot hagyományozott a végrendeleti tanúknak és a polgármesternek egy arany ivóserleget, amelynek fejében vásznat kellett volna vennie. Megnevezett személyek jogkövetelésükre igényt tartanak, amelynek igazolására tanúkat állítottak. A tanúkat a bíróság szabályzata alapján kihallgatták. Mivel a tanúvallomásokból nem derült ki hitelesen, hogy Ratfuchs az említett végrendeleti tanúknak ilyen ígéretet tett, ezért a következő határozatot hozták: A tanúk és a polgármester úr elégedjenek meg a részükre végrendeletileg hagyományozott örökséggel és a jövőben tekintsenek el követelésüktől. 1553. január 9. 160. (I. 190-191.) Mátyás bábsütőf* hitvese, Veronika, igényt tart Preiß Tamás hagyatékára. Veronika asszony, Mátyás bábsütő felesége folyamodik, hogy Preiß Tamás örökségében, azaz a ház és az Eisner-dűlőben fekvő szőlő tulajdonában, mint azonos jogú természetes örökös ismertessék el. Veronika kérelmére Stainer Lipót, Preiß Tamás kiskorú gyermekeinek gyámja a következő jelentést tette, és azután a tanács az alábbi határozatot hozta. 161. (I. 191.) Ellentmondás Preiß Tamás hagyatéka ügyében. Stainer Lipót. mint Preiß Tamás két gyermekének, Júliának és Mihálynak kirendelt gyámja megjelent a tanács előtt, és Veronika, Mátyás bábsütő feleségének kérésére és örökösi jogosultságára ellenvetéssel élt. Bejelentette jogigényét a két gyermek apai és anyai örökségére, amelyeknek jogát magának, mint a gyermekek gyámjának kívánja fenntartani.