Tirnitz József - Szakás Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái I. 1533-1554 (Sopron, 1996)

Regeszták

értelmében élete végéig használati jogon élvezni akarja, emellett a házassági szerződés az ingó vagyont illetően is tisztázatlan, férjének a vele kötött házasságát megelőző, vagy közösen szerzett ingó vagyonáról van-e szó, és 15 évi házasságuk alatt segített férje megélhetésének megszervezésében és gyarapításában is, méltányosnak találták, hogy a rávaló ruhaneműt és ékszereit, valamint ágyneműjét adják ki. Az ingó vagyont leltár szerint, sem az adósságokat, sem az egyéb dolgokat kivéve, osszák meg egyenlő részben a két fél között, a testvérek választási előjogának fenntartásával. A tudott és bizonyítható pénzbeli adósságokat, amelyeket Leher Frigyes feleségével, Rozinával közösen csinált, egyenlítsék ki, a 7 font dénárt, amit édesapjuk számukra Piesch Jánostól kapott, a fitestvéreknek az ingó vagyonból fizessék meg. Mivel az özvegy említette, s nyilvánvaló is, hogy férjével mintegy 70 font dénárt, ami ugyancsak közös vagyon volt, az Új utcai ház építkezéseibe fektettek, s férje többször is neki szánta, ezért a házban lakást bérfizetés nélkül engedélyezik, de a közmunkát, őrködést, s mindazt, ami a ház után szokásos, teljesítenie kell. Mindkét fél egyszer s mindenkorra egyezzék meg és többé ne háborgassák egymást 50 magyar forint pénzbírság terhe alatt, ami a vétkes fél részéről fizetendő a városi kamarába. Leher Bernáttal együtt gyámjai és tanácsadói megígérték a fentiek betartását, s mint meghatalmazottak Sági Ambrus, Benedek szűcs, Kerschengraf Bálint, Hirsch Tamás, mind a négyen soproni polgárok és az említett Benedek felesége Katalin beleegyezésüket adták. 103- CL 148-149.) Vita a soproni szabóipar mesterei és Leber Frigyes özvegye, valamint örökösei között egy szőlő miatt. A soproni szabóipar céhmestere és mesterei panaszt emeltek Leher Frigyes szabómester özvegye Rozina és gyermekei Bernát és János ellen, amiért Leher Frigyes a Klausner-dűlőben 1/8 szőlőt birtokolt, s azt az özvegy és a gyerekek még mindig birtokolják, amely pedig céhüké és lámpás égetésére van rendelve. Lajstromaikban nem találtak utalást arra, a szőlő milyen módon került el céhüktől. Mivel a lámpás égetése az ő kötelességük, kérik, a szőlőt ítéljék vissza a testvérületüknek. Az özvegy és az örökösök egy 1530-ban kelt adásvételi szerződést mutattak fel, amely a szabóipar néhány mesterétől származik, akik közül néhányan már meghaltak. A tanács a következő ítéletet hozta: Mivel a Klausnerban lévő szőlő alapítványi és lámpás égetésére szánták, nem illette meg az akkori céhmestert és a mestereket az eladás joga és Frigyes mestert, hogy azt a város tudta nélkül elfogadja. Ezért a testvérület kapja vissza a szőlőt, hogy az a lámpás égetését szolgálja. Mivel a céhmester és a mesterek a szőlőt 16 éven át Frigyes zavartalan birtoklásában meghagyták, erről a város vezetőségét nem tájékoztatták, s az adásvételi szerződésből is kivehető, hogy a szőlő, amikor Leher átvette, csaknem teljesen ki volt pusztulva, méltányos, hogy a szőlőt rendesen felbecsüljék, s az özvegynek, vagy a gyermekeknek a szabócéh a becsült értéket, némi mérsékléssel adja meg. Kiegészítésül szolgáljon, ha nem a lámpás égetésére használnák, hanem egyiküknek, vagy többüknek hasznára engednék, s azzal zugügyletet űznének, szálljon a Szent Mihály plébániatemplomra. A testület azonban ezt követően is köteles a lámpást égetni. 1546. február 8. 104. (I. 144-145.) ítélet a Prantner testvérek és Prunner Mihály soproni polgár között utóbbi felesége, Margit végrendelete ügyében. Prantner Pál, Mihály és Balázs saját és rokonaik nevében nagynénjük, Prunner Mihály