Tirnitz József - Szakás Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái I. 1533-1554 (Sopron, 1996)
Regeszták
ki akarta elégíteni, de erről lebeszélték. Ezt követően elköltözött, s mindeddig nem tért vissza. 10 1540. június 9. 47. (I. 76-77.) Dorner Vencel árváinak örökösödési ügye. Schaffer György feketevárosi lakos közeli rokonai, néhai Dorner Vencel és boldogult felesége Anna gyermekei György és Magdolna nevében jelentkezett Sopron város tanácsánál és kérte, hogy utóbb Fällaß Krisztián, soproni polgárhoz nőül ment édesanyjuk, Anna hagyatékáról Fällaßnak özvegyen maradt mostani felesége és gyermekei mondjanak le Dorner Vencel gyermekei javára. Az említett Fällaß fitestvére, Ruprecht az özveggyel együtt kijelentették, nincsen ellenükre, hogy a fent említett gyerekeknek az apjukat nem illető anyai vagyont visszajuttassák: 1/16 szőlőt a Potzmannsbergben, ugyanakkorát a Leberbergben, egy rétet, mintegy fél kaszálónyit a Spitzackerben, valamint egy káposztás földet. Nevezett Anna a házasságba házat is vitt az Újteleki utcában, amelyet azonban halála után a férj 5 font dénárért eladott, ezt a pénzt befektette a későbbi feleségével közösen vett házba a Hosszúsoron, amely Deumel György és Mair Péter házai között fekszik. Ezt az 5 fontot is megkaphatják a gyerekek. Anna ingóságai halála után a városi jogszokás szerint özvegy férjének jutottak, s ez maradjon is így. A tanács határozata: Az ingatlanok a gyermekekre szállnak, de addig az özvegy birtokában maradnak, amíg a tanács más határozatot nem hoz. Az ezekbe fektetett összegeket jegyezze fel, amiért majd ki kell őt elégíteni. Az 5 font is a gyermekeket illeti, s újabb határozat hozataláig maradjon a hosszúsori házon zálog gyanánt. Az ingóságok ügyében a városi szokásjognak megfelelően jártak el, azokon a gyermekeknek nincs mit keresniük. 1 ' 1540. június 30. 48. (I. 77-79.) Kolnhofer Jakab és apja, Máté perlekedése örökségükről. Kolnhofer Jakab soproni polgár felpanaszolta a tanács előtt, hogy atyja, Máté elhalt nőtestvérének Ágnesnek, Márton Vince feleségének ingóságait és egy rétet Kópháza alatt helyette átvett. Mivel ezek őt illetnék, kéri, utasítsák az átadásra. Kolnhofer Máté előadja: Hosszú idővel ezelőtt nagy halálozás lévén a veje, lánya és gyermekeik megbetegedtek és meghaltak. Sok munkája és fáradozása volt velük, szemfedőt vett, s a városi szokásjognak megfelelően eltemettette őket. Vejének és leányának azt megelőzően 7 font dénár kölcsönt adott. Ezt bejelentette a város vezetőségének, amely fáradozása fejében leánya ruhaneműjét, az adósságéit pedig a Kópháza alatti rétet ígérte neki. Ezt követően ugyanannak a rétnek egyharmadát jelenlegi feleségével, Katalinnal közösen megvásárolták. A fentiek alapján nem tartozik semmit sem törleszteni. Panaszos Kaschauer András soproni polgárt állította tanúnak, aki vallotta, hogy Kolnhofer Máté a jogos örökös, Jakab helyett járt el a város vezetőségénél, s így ő kapta meg a ruhákat és a rétet. A kiadásait a szemfedőre és a temetésre szintén megtérítették. Panaszolt Prasch Istvánt, az ügyben járatos tanút állította, aki kora és betegsége miatt nem tudott megjelenni a városházán, ezért Rainer Imre Fleischhacker Lénárd útján közöltette, úgy emlékszik, a ruhaneműt a fáradozásért, a rétet a tartozás fejében ítélték oda az apának, Máténak. A tanács döntése: Mivel panaszos már régóta nagykorú, mégis csak most jelentkezett követelésével és eddig semmit sem tett, nincs mit keresnie apján. A rét maradjon az apa kezén haláláig, azt követően újabb tárgyalás útján döntik el, kinek lesz inkább jussa hozzá.
