Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Nagy Alpár: Rauch András Házi Jenő kéziratos hagyatékában
évszázadok óta fennálló tarthatatlan helyzeten kívánt most a tanács segíteni, amikor 1616. szeptember 9-én a közgyűléssel egyetértésben elhatározta, hogy a külvárost kőfallal veszi körül és erre nézve a szükségesnek tartott intézkedéseket megtette. 30 * Mivel több kilométer hosszú várfal megépítéséről volt szó, ez a hatalmas munka több évig eltartott, azonban a jelek szerint 1626-ban már készen állott. Mindez a soproni polgárság önérzetét hatalmasan emelte. Végül előmozdította Sopron f ellendülését az is, hogy nemcsak 1622-ben, hanem 1625benés 1634-ben is Sopronban tartották meg az országgyűlést, amikor 1622-ben királynékoronázás, 1625-ben pedig királykoronázás volt. Mindezen alkalmakkor a fényes királyi udvar mellett sok egyházi és világi főúr, úgyszintén megyei és városi követ gyülekezett össze Sopronban és tette zajlóvá és változatossá, látványosságokban bővelkedővé az amúgy is élénk városi életet. A zenei téren is megnövekedett igényeknek Pfarkircher Szilveszter orgonista közepes tehetsége már nem volt megfelelő és már 1623-ban a városban általános szóbeszéd tárgya volt, hogy felmondanak neki. Ennek a híre jutott el bizonyára a Sopronban megfordult morva borkereskedők révén a morvaországi Iglau városában lévő orgonistának, Schimbko Jánosnak füléhez, aki Sopron polgármesteréhez, Lackner Kristófhoz írt (4L oldal:) levelében ajánlkozott orgonistának, mivelhogy olyan helyen kíván szolgálni, ahol az Isten igaz igéjét tanítják és prédikálják, nem úgy miként Iglauban a megváltozott vallási viszonyok miatt. 31 * Schimbkonak ez a próbálkozása nem járt eredménnyel, mégis azt látjuk, hogy a következő évben tartózkodási engedélyt kért Sopronban. *Megváltozott a helyzet 1628-ban, amikor az alsó-ausztriai evangélikus rendeknek a Bécs melletti Inzersdorfban működő orgonistája, RaUch András volt kénytelen a vallásüldözés miatt helyét elhagyni és Sopronban húzta meg magát, ahol néhány polgár jószívűségéből tengette életét családjával egyetemben. Rendkívül jellemző, hogy Rauchra nem is a tanács figyelt fel elsőnek, hanem a közgyűlés. 1628. július 10-én a tanács még úgy válaszol a közgyűlés kívánságára, hogy Pf arkircher elbocsátását bizonyos okból még nem tart ja-ajánlatosnak, másrészt azonban oda törekszik, hogy Rauchnakse kelljen a városból távoznia. * A közgyűlést nem elégítette ki a tanács felelete és ezért két héttel később ismét a tanács figyelmébe ajánlotta Rauchot mondván, kerestessék olyan megoldás, hogy Rauch a templomnál szolgálatot vállalhasson. 34 * Egy ideig nem hallunk semmit sem erről a kérdésről, míg végül 1629. április 27-én maga a tanács ajánlja a közgyűlésnek, hogy Rauch fogadtassék meg orgonistának. 35 * Ilyen előzmények után jutott el a városi tanács odáig, hogy 1629. június 1-én kiállította Rauch András számára a meghívó és egyben felfogadó levelét, amelynek bekezdésében Szent Pál intelmére hivatkoznak, hogy a templom és az iskola körül minden rendben menjen. Mivel a templomi zene rendkívül alkalmas arra, hogy egyrészt Isten jósága és mindenhatósága általa dicsértessék, másrészt hogy az egyszerű hívőt áhítatra figyelmeztesse és ezt az áhítatot emelje, erre való tekintettel az a törekvésünk, hogy ez a templomi zene minden tekintetben kielégítő legyen. Ennek érdekében, mivel utóbbi időben erre megfelelő egyénnel nem rendelkeztünk, a körünkben tartózkodó Rauch Andrást megfogadjuk orgonistánknak, aki kedveltté tette magát az eddigi becsületes keresztényi viselkedésével és aki már nagy hírnevet szerzett
