Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Kovács József László: Irodalmi élet, polgári és főúri kultúra, udvari élet Nyugat-Magyarországon a XVI-XVII. században
köuette meg az egész Coetust (...) hogy az marczonasága nem egyéb vitte, hanem az szeles iffiuságnak hertelen mérges dagállia, az el szakadásért". 11 * Horváth János figyelmeztet arra, hogy Beythe „ 1582-ben kiadott kátéja... melyet if j, Batt(h)yáni Ferencnek ajánlott, hittételekben az addigiakhoz képest semmi újat és figyelemreméltót nem tüntet fel (...) A lutheritől való eltérés alig-alig mutatható ki benne" Szertartási utasításában, az ún. agcndában „Lényegbe vágó eltérés a lutheri szertartásoktól ebben sem érvényesül". 1 * Az eddigiek fényében érthető, hogy Beythét, a postillák íróját alakja és a református egyházkerület megalakulása körüli vita úgy elfedte, hogy íróként elfeledten műveiből újabb kiadásban semmi nem ismeretes. Tudomásunk szerint 1584 óta először és utol j ára Házi Jenő gyűjteménye idéz prédikációiból, Szentháromság nap után való tizenötödik vasárnapi evangélium-magyarázata a kereszt(y)én viselkedés és a munka dicsérete. „Miképpen kel mindön napi gyakorlásunkra ez vigaztalast vinnönk, az zikségbe és nyomorúságokban, és egyéb háborúkban? Először mindön embör azon igyeközzék hogy az körösztyéni gyülekezetnek tagya legyön, és Christus tanytványa és az ü tudományát halgassa, az az fogadgya, tanullya, szöntelen gyönyörködgyék az mennyey tudományban, és annak engedgyön. Annak utonna, az ő hivatallyának tizteyt, auagy munkáit, hiven, isteni félelömmel és szöntelen cseleködgye. Mi dolgunk van e világon? „.. .egyik munkának és mesterségönknek szorgalmatossága. Mely meg nem tiltatot, hanem parancsoltatot Istentől. (...) Az munkának kedig avagy mestörségnek szorgalmatossága. Kevánság megérteni azt, ami szép az mesterségben és cseleködni az ő hivatalinak munkáit Isten félelmében és segedségére hívásában". * Ilyen beszédet bizonyára szívesen hallgattak Beythe alsó-lindvai, soproni, majd németújvári magyar hívei. Kétségtelen, hogy e postillagyűjtcményck hosszú lelkészi gyakorlat eredményei. Pázmány szerint „Ifjúságodat nálunk, férfi korodat a lutheránusoknál, hanyatló éveidet Kálvin táborában töltötted" —fordítom a latin szöveget mai magyarra. „Magyar postulât négyet láttam — írja Szenei Molnár Albert a Postula Scultetica előszavában— Kulcsár Györgyét, Beythe Istvánét, Bornemisza Péterét és Telegdi Miklósét, de az elsőtől kiválva alig méltók az többi, hogy ujobban kinyomtattassanak." Beythe István a szétválás keltelte viharok fájdalmát bölcs botanizálással enyhítette, Clusius Stirpium nomenclator Pannonicusában bizonyára fogalmazta meg a szent László és Csaba mondát. Úr és lelkész viszonya alaposan megírható lesz Iványi Béla 1990-ben kiadott-megmentett-adattári kötete nyomán. 14 * Szinte az Encomion ubiquisticon-nal egyidőben, (mely versgyűjtemény, azokat a brentianusokat támadta, akik azt vallották, hogy Krisztus mindenütt jelen van. Kanizsai Pálfi János elveszett FANTOM FANT-ja szerint Lethenyei István feljegyzése szerint „ebbül követköznéc az; hogy á CHRISTUS teste minden kánná borban, minden káposztás fazékban etc. benne volna"). Sopronban is született egy pasquillus, de ez a város tanácsosai divatozó feleségei, leányai ellen... Szerzője 1595-ben Wiener János, a Colloquium Zweyer Fa3 gesellen Lillus et Stillus — mai szóval: a két szeszteslvér — hordócsapoló cimbora — tizenhat előkelő soproni polgárasszony és leány divathóbortját gúnyolja ki. A pasquillusok divatja ezzel az 1595-ös verssel kezdődik Sopronban, dc míg Beythe István és fia megúszta a Coetus morgolódásával, Wiener a következő évben, 1596-ban már börtönbe kerül. 1 ' A szerző ui. megsértette a század utolsó harmadára kialakult doctusainak, és gazdag városvezető polgárjainak rendjét! E képzettek-tanultak rendje a XVI. század harmincas éveitől szerveződik, s ki is alakul a század hetvenes, nyolcvanas éveiig. Akik a város latin
