Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Kubinyi András: Városaink háborús terhei Mátyás alatt
erdélyi szászokat leszámítva a királyi városok által fizetett évi összeg nem volt magas, kb. 22.000 Ft-ra tehető. 11 ' Úgy tűnik, hogy háborús események nem nagyon befolyásolták az adószedést. Az adóteher tehát nem volt különösen nagy. Az adóhoz hasonlónak tekinthetjük a királynak folyósított kényszerkölcsönt. Ez lehetett egyszerűen a rendes adó megelőlegezése, 12 * de külön kért és fizetett szabályos kölcsön is. 13 * Akkor járt a legjobban a város, ha a kölcsönt nem az adóiból vonhatta le, hanem valamely királyi jövedelemforrást, pl. harmincadhivatalt kapott helyette zálogba. 14 ^ Arra a már említett forrásnehézségek miatt nincs lehetőségünk, hogy a kölcsön tényleges visszafizetését igazoljuk. Elképzelhető, hogy egyes esetekben a városi adókérő levelek hiánya valamely város levéltárában nemcsak a gondatlan kezelés következménye, hanem a király valóban nen kért adót, mert még tartozott a városnak. 15 ^ Bár minden jel arra mutat, hogy a városok nem kapták vissza minden esetben az általuk hitelezett összeget a királytól, még a visszafizetés esetére is egy ilyen kölcsön negatívan hatott a város gazdasági életére. A város bevételi forrásai nem fedezhették a különleges kiadásokat, így a város vagy maga is kölcsönt vett fel, 16 ^ vagy kénytelen volt polgárait megadóztatni. * így tehát a város adósságai egyik évről mentek át a másikra. 1 ^ A kölcsönök a királynak kényszerkölcsönök voltak, és ezekhez számítandók az uralkodó parancsára neki, illetőleg seregének szállítandó áruk és fegyverek is. Annyiban vehetjük ezeket is kölcsönnek, hiszen a parancsban a király vagy utal arra, hogy az árut valamelyik embere, főleg a kincstartó, meg fogja fizetni, vagy pedig megengedi az adóból való levonását. így pl. élelmiszert kell adnia Brassónak 100 ft értékben adólevonás fejében 1460-ban. 19 * Nyilakat és puskaport gyártat a király Bártfával ugyanakkor, és megfizetni igéri. 20 * Puskapor máskor is előfordul, pl. azzal, hogy a pénzverőkamarás fogja kifizetni. 1 ' Számszeríjgyártó mestereket kér Mátyás 1464-ben Bártfától, kifizetésüket a máramarosi kamarából igéri. 22 ^ Gyakori az ágyuk kérése. Itt tűzmestereket, lőszert, szekereket is kellett a városoknak adni. Ezt megfizetheti a pénzverőkamarás, 23 * vagy a helyi harmincados is. 24 ^ Még számos példát idézhetnénk, az adatok azonban egyáltalán nem azt jelentik, hogy a város valójában megkapta a szállított dolgok ellenértékét, és azt sem, hogy az uralkodó minden esetben megígérte a megtérítést. Sokkal gyakoribb az, amikor Mátyás, vagy helyette valamelyik hadvezére ad parancsot élelmiszer, fegyver, stb. szállítására, de az oklevél egyáltalán nem is utal az esetleges térítésre. Erre egyik legjobb példa az, amikor 1484-ben Bátori István vajda a szászoknak Nagyszebenből négy ágyú, azaz két nagy „hoffnycza" és két kis tarack szállítását parancsolja meg puskaporral, golyókkal és más tartozékokkal saját költségükre és kockázatukra. 2 ^ A vajda két héttel később felháborodva közli a nagyszebeni polgármesterrel, hogy az ágyukhoz tartozó 36 lóra és az emberekre, köztük ácsokra csak 25 ft költséget adott, ami ennyi lóra és emberre nem elég, mert az napi két forintra rúg. Ezért megparancsolta neki, hogy küldjön pénzt, és ígéri, hogy az el nem költött összeget vissza fogja fizetni. 26 ^ , 27) Hadiszer es elelmiszerküldesre rengeteg adat maradt fenn. Nehany érdekesebb eset. Most csak olyan adatot idézek, ahol mennyiségeket is megad a parancs. 1458-ban Bártfának egy kastély ostromához felkelést kell elrendelnie, valamint egy hofnicát és két puskát puskaporral küldeni. 28 ^ 1460-ban a király Bártfától két ágyút puskaporral, tűzmesterrel, tüzérséggel és gyaloghaddal kér. 29 * 1469-ben az erdélyi Szászvárosnak meghagyja a király, hogy egy negyed évre küldjenek egy szekeret vörös sátorlappal, négy jó lóval, vasláncokkal, valamint öt emberrel, kik közül kettőnek kapájának, kettőnek ásójá-
