Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Nagy Alpár: Rauch András Házi Jenő kéziratos hagyatékában
mert a szülők, akiknek gyermekei ezt az átszállítást végzik, már zúgolódnak, azután a regálnak nem tesz jót, ha állandóan ide-oda hurcolják. 1 ^ Pfarkirchernek ez a kérvénye azt mutatja, hogy a templomi orgonák ebben az 1615. évben hasznavehetetlen állapotban voltak, mert különben nem kellett volna a regált a Szent Mihály templomból a Szent György kápolnába esetről-esetre vinni és megfordítva. A következő 1616. évben rendeződik az orgonista lakása, ugyanakkor a tanács ahhoz is hozzájárul, hogy egy másik regál is vétessék. 17 * Mennyire megjavult ezen a téren a helyzet, erre nézve 1629-ből közölhetek egy adatot, amikor a magyar kancellár fordul a városhoz azzal a kérésével, hogy mivel a Szent György kápolna sekrestyéjében tudomása szerint egy felesleges positiv őriztetik, ezt vagy ajándékozzák oda a soproni ferenceseknek vagy méltányos áron adják el nekik. A városi tanács a kérésnek nem mer ellentmondani és a kikölcsönzés mellett dönt. 18 * Időközben sikerül Pfarkirchernek a fizetését évi 30 font dénárra felemeltetni, 19 * évekkel később, 1624-ben végre eléri azt is, hogy a városi tanács megadja neki az évi 40 font dénárt, de kiköti, hogy mihelyt a drágaság elmúlik, akkor ismét a régi fizetése, az évi 30 font dénár fog érvénybe lépni. 20 * Olyan kikötés volt ez a tanács részéről, amelyre nem került sor, sőt azt látjuk, hogy a tanács időközönkint még pénzbeli jutalomban is részesítette, így 1619-ben 2 forintot adott neki Jäger János templomatya, 21 * 1625-ben 2 font 4 solidus dénárt, 22 * 1628-ban pedig egyik alkalommal ismét 2 font 4 solidus dénárt, 23 * másik alkalommal 3 font dénárt kapott a városi pénztárból, 24 * a Szent György kápolna templomatyja, Schueller Timót pedig külön 5 tallér fizetésben részesítette. 2 E rendkívüli jövedelem mellett Pfarkircher értett ahhoz is, hogy a mennyegzők alkalmával (38. oldal:) szokásos zenénél szintén alkalmazáshoz jusson és mikor ugyancsak 1628-ban a Dobner családban tervezett mennyegzőnél őt mellőzni kívánták, panaszával egyenesen a városi tanácshoz fordult nem minden önérzet nélkül hivatkozván arra, hogy immár több év óta általános megelégedésre tölti beállását ésmivel fizetéséből nem tud megélni, ezért kéri a tanács védelmét és segítségét ahhoz, hogy mellékjövedelme továbbra is biztosítassék számára. A tanács válaszában kedvetlenül állapítja meg, hogy számára bizony nem örvendetes, hogy zenéjét annyira rossznak ítélik, hogy más muzsikusok után néznek, mindamellett közbenjárnak érdekében és oda fognak hatni, hogy Dobner a mennyegzőjén őt fogadja meg, azonban törekedjék jobb hangszert használni, hogy a mennyegzőkön ebből a szempontból megelégedett hangulat uralkodjék. * Ebben a tanácsi határozatban eléggé kifejezésre jut Pfarkircher Szilveszter zenei tudása iránt érzett elégedetlenség, mely végül is elbocsátásához vezetett nemcsak azért, mert Rauch András (eredeti kiemelés! NA.) személyében egy vérbeli zenészt kívántak maguknak biztosítani, kinek hírneve megelőzte a jövetelét, hanem azért is, mert Sopron ebben az időben érkezett cl virágkorához, mely elsősorban anyagi jólétben jutott kifejezésre. Ez az anyagi jólét a szellemi kultúrában is érvényesülni kívánt, így a zenei téren is magasabb igények kielégítésére törekedett. Régi igazság az, hogy amely esemény az egyik vidéknek pusztulását okozza, ugyanaz a másik vidék (eredetileg, tévesen: védik AM.) felemelkedését idézheti elő. így volt ez
