Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Filep Antal: Az ajtó előtti boltozat (A Kisalföld népi építészetének speciális építészeti eleme)

is gondoskodhatott megmentésükről, amint ennek a sajátos elemnek másutt is szinte jeltelen pusztulás lett az osztályrésze. Ha elfogadnánk a régi szakirodalom nyomán, hogy az itt felsorolt típusokat a gádor névvel illessük, amit nem teszünk, hiszen a gádor szó creszalj jelentésben széltében használatos éppen a vidékünkön, akkor a konzolos boltozatokat nevezhetnénk "csonkagádornak", noha ezt a kifejezést számunkra nehezen érthető módon használja Barabás Jenő és Gilyén Nándor 1987-ben közzétett összefoglaló jában. Lásd művükben 235. sz. kép csonkagádoros bejárati ajtó, Zsére (v. Nyitra m.) felirattal megjelölt képét, amely egy kettős pillérű dongaboltozatos, válltagos^párkányos bejárati boltozatot ábrázol! (A kérdéses fejezetet Gilyén Nándor jegyezte.) ' Érdemes külön foglalkoznunk az ülőfülkés bejárati boltozatok, bejárati pillérek, védő építmények kérdésével. Ezekben, amint említettük a pillérek belső egymásra néző oldalain kényelmesülő magasságban fülkéket falaztak. Ezek a fülkék ismereteinkszerint mindig félbevágott kaptárra emlékeztetnek, alaprajzi keresztmetszetük félköríves vagy enyhén eliptoid. Függőleges metszetük az ülő ember vállmagasságáig párhuzamos idomú, feljebb félköríves vagy elipszis, néha majdhogynem csúcsívre emiékezetető formát mutat. Nyilván olyan mesterektől származik, akik a különféle boltozási technikákban igen jártasak voltak. Amint arra már történet utalás az ülőfülkéket rendszeresen használták, azokban bizalmas beszélgetések zajlottak, látogatókat fogadtak ezen a helyszínen. így az udvarlás fogadásának is kedvelt helye volt. Építésük gyakorlata mind a szlovák, mind a cseh-morva csatlakozó területen ugyanolyan elterjedt volt mint nálunk. Fel kellett azonban arra figyelnünk, hogy a boltozásos ülőfülkék felbukkantak olyan bejárati építmények esetében, amelyek pilléreit nem boltozassál fogták össze, hanem valamely más megoldással síkfelülelű áthidalást készítettek. A század elején ilyen építményeket nemritkán rögzített a kutatás a Csallóköz különféle pontjairól. Asíkálhidalású pillérekkel be járati építményeknek különösen fon tos jelentőseget kell tulajdonítanunk. Ugyanis ezek építési gyakorlata túlnyúlik a Kisalföldön és a szűkebb német, szlovák, morva szomszédságon. Nevezetesen a síkfödémes, pilléres bejárati építmény Pest, Heves, Borsod megyék területén a hatvanas, hetvenes évekig nyomonkövethető volt az Alföld és a középhegységi sáv találkozási vonalán fekvő szálláskcrtes települések egész láncolatában. Itt gyakran és szívesen alkalmazták lüzclős ólaknál (azaz. födém nélküli belülről tapasztott telőfelülctű ősszel, télen, tavasszal nyílt tűzzel temperált istállókban, ahol a félszilaj tartású számosállatot teleltették). Ezek esetében is a funkcionális indokoltság hasonló volt. A tüzet fogott tetőszék alól ki lehetett menteni a jószágot, maguknak az ilyen ólaknak a belső szintje szintén eredetileg süllyesztett volt, tehát a csapadék-, csurgalékvíz elleni védelem elemi érdeke volt az építeto gazdának. ' Megjegyzendő, hogy boltozás nélküli pilléres bejárati építmények számos helyen Kisalföld szerte szőlőbeli építményeken , présházpincéken is előfordultak vizsgálataink idején még a hetvenes évek elején is. A boltozás nélküli, pilléres ajtó előtti építmény szélesebb elterjedése arra kell figyelmeztessen bennünket, hogy min t számos esetben a népi építészet i hagyományban, nagyon széleskörűen elterjedt, funkcionálisan indokolt építészeti szerkezettel van dolgunk, amely a nagyon tág térségünk középkori történeti örökségéhez tartozik. És mint annyi más esetben szinte véletleneken és esetlegességeken múlik, hogy ennek az örökségnek