Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Filep Antal: Az ajtó előtti boltozat (A Kisalföld népi építészetének speciális építészeti eleme)
Az ajtó előtti boltozat (A Kisalföld népi építészetének speciális építészeti eleme) Az utóbbi fél évszázad hazai néprajzi kutatásában meglehetősen határozottan és egyértelmően tisztázódott, hogy az etnográfiai miképpen kapcsolódik a történettudományhoz, a történeti megismeréshez; miben és mi módon vannak special is feladatai. Nyilvánvalóvá vált, hogy az etnográfiának sajátos Janus-arcú magatartást kell tanúsítania. Nem mondhat le jelenkori tények vizsgálatáról, vagy a (mindenkori) kortárs megfigyelések adatairól, de a maga legsajátosabb feladatait nem teljesíthetné, ha megismerését nem terjesztené ki a történeti múltra, nem viselné a történeti források feltárásának terheit, és nem vállalná a forráskritika fegyelmét. Az utóbbi 60 év legfontosabb magyar néprajzi teljesítményeit éppen ez a kettős elkötelezettség inspirálta. (Idézhetjük Papp László, Tálasi István, Takács Lajos munkásságát, a sokoldalú társtudományi érdeklődésük mellettt alapvetően fontos, hogy a recens és az archivális forrásokból, valamint a régészeti leletekből megragadható valóságot egységes szemlélettel, egyaránt biztos kézzel kezelték.) 1 ^ Azt is mondhatjuk, hogy ez a kétirányú érdeklődés, amely a magyar néprajz fejlődését meghatározta, általában jellemezte az európai nemzetek önismereti elkötelezettségő etnográfiáját. Hivatkozhatnánk osztrák, svájci, német, cseh példákra is, de különösen a svéd, skandináv kutatástörténet sok rokon vonást mulathat fel. úgy is fogalmazhatnánk, hogy az európai etimológiában/etnográfiában kikerülhetetlen a rendelkezésre álló régészeti, történeti, kultúrhistóriai emlékanyag elemzése, ha a tradicionális életformáról, a hagyományos kultúráról, vagy az ezeket hordozó közösségekről kívánnak szólni. Mindezek természetesen nem zárják ki azt, hogy a kultúraelmélet vagy a társadalom és a gazdaságműködésének megismerése kapcsán ne merülhetnének fel olyan feladatok, amelyeket az adott "pillanat" jelenkori összefüggéseiben lehet csak megoldani, s amelyek feldolgozásában az időbeliség nem alapvető kérdés. Igaz, az így nyert ismeretek elősegíthetik magát a történeti folyamat megismerését is. A hazai történettudomány meghatározó, iskolateremtő egyéniségei folyamatosan nyitottak voltak a magyar néprajz kísérletei, eredményei iránt. Fontos etnográfiai megfigyelések viszonylag gyorsan átkerültek a meghatározó történelmi szintézisekbe. (Szekfű Gyulától, Domanovszky Sándoron át Szabó Istvánig sorolhatnánk példákat.) 2 ^ Mégis talán nem ítélkezünk elhamarkodottan, ha úgy véljük, a történész kutatók néprajzi tájékozódottsága, tényismerete nem elég gazdag; így a historikus elemző munka során, kutatóink nem mindig tudják kiaknázni azokat a lehetőségeket, amelyek akár a források elemzése, értelmezése során az etnográfia oldaláról kínálkoznának. E tekintetben nincsen, mit csodálkoznunk. Egyetemeinken igen későn a húszas, harmincas években indult meg a néprajz rendszeres oktatása, nem épült be kellően máig sem a társtudományok felkészülési rendjébe. 3 ' Másfelől pedig a néprajzi irodalomban is sok témakört vagy számos nagytájat hiányosan dolgoztak fel. Különösen mostoha volt a sorsa a hazai néprajzon belül a magyar nyelvterület északnyugati tömbjének, a Kisalföldnek. Néhány érdemes és bíztató kísérletet nem tekintve az
