Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - ifj. Hiller István: „Sopronról azt írhatom Méltóságodnak..." Külföldi diplomaták az 1625. évi soproni országgyűlésen

más jellegű, leginkább a francia abszolutizmus külpolitikai jegyeivel jellemezhető, expanzív és erőszakos diplomácia válik dominánssá. Másodszor, hogy a jelentések nem azért ilyen aprólékosak és részletesek, mert a követek lenyűgözve a láttottaktól minden momentumot meg akartak örökíteni. A kora újkori diplomáciában az információszerzés elvált a döntési mechanizmustól, vagyis a követeknek minden eseményről, ami csak politikai látómezőjükbe került hasonló precizitással kellett tudósítaniuk. Annak a kérdésnek a mérlegelése, hogy a feldolgozó központba beérkező információkkal a döntéselőkészítő apparátus illetve a döntéshozó testületek mit kezdenek, nem a követek feladata volt. Az azonban egyértelmű tény, hogy a magyarországi országgyűlések, közöttük az 1625-ös soproni diéta azok közé az események közé tartoztak, amelyről a diplomáciai centrumok Velencétől Rómáig, s Firenzétől Madridig információkat vártak. Harmadsorban, hogy a követ jelentésekben gyakoriak a téves információk, így például Buonvisinek az a megállapítása, hogy Sopron lakossága legnagyobbrészt kálvinista. Ezek a tévedések többnyire a diplomácia előbb említett kettős felosztásának — ti. információszerzés és döntési mechanizmus — következményei. A követ környezetében ugyanis, minthogy az információk értékelése és feldolgozása nem volt feladatuk, nem alakult ki közvetlen ellenőrzés, a téves hírek kiszűrése. Abban az esetben, ha rájött, vagy az események alakulása világossá tette, hogy téves volt a továbbított információ, minden gond nélkül közöl le egy következő jelentésében ezt, felhívva az apparátus figyelmét. A tehetség, a rutin és a gyakorlottság azonban épp abban mutalkozott meg, hogy fontos kédésekben, elsőrangú információk tekintetében előfordult-e ilyesmi. A Sopronban jelenlevő követek mindegyike mestere volt hivatásának, olyan diplomaták, akik korábban is és később is számos udvarban képviselték országukat, s akiknek — elsősorban Caraffanak, Altovilinck és Padavinnek — komoly tekintélye volt nemcsak otthon, hanem külföldön is. Összességében tehát elmondható, hogy az 1625. évi soproni országgyűlés több szempontból is kiemelkedő jelentőségű történeti esemény. Itt választották palatínussá Esterházy Miklóst, aki húsz éves nádorsága alatt nemcsak családjának vagyonát és tekintélyét alapozta meg, hanem maradandót alkotott az országos politika terén is. Ekkor választották és koronázták királlyá III. Ferdinándot, aki több mint három évtizeden keresztül különlegesen ellentmondásos helyzetben ült a magyar trónon. A két választás és koronázás számos olyan protokolláris rendezvénnyel járt, amely a politikai tárgyalások mellett magára vonta az európai diplomácia figyelmét is, sőt külföldi diplomaták aktív részvételével járt együtt. Végül, dc nem utolsósorban a nehéz tehertétel mellett színpompás, élménytadó heteket jelentett Sopron lakosságának, olyan időszakot, amelyre méltán emlékeztet a Koronázó-domb emléktáblája: „Történeti esemény színhelye volt éhalom. Habsburgi III. Ferdinánd Sopronban, 1625 dec. 8-án magyar királya koronáztatván, Szent István kardjával innét tette meg a hagyományos kardvágást." Jegyzetek 1) „O Regno nobile, o Ungheri, voleté coronare in voslro Ke con questa sacra corona questo Serenissimo Ferdinando, Arciduca d'Austria ?" et havendo sempre risposto tutti unienmente: „Vogliamo !" il Palatino prima, epoi tutti gli altri allegramcnte gridorno: ,.Viva il Re !" Carlo Caraffa Vescovod'Aversa: Relatione