Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - ifj. Hiller István: „Sopronról azt írhatom Méltóságodnak..." Külföldi diplomaták az 1625. évi soproni országgyűlésen

aranyozott páncélzatot viselte, egy másik a birodalmi sisakot s a lándzsát vitte. Ezek után rengeteg német, magyar s más országbéli uraság és lovag ment, Őfelsége udvari embereivel elvegyülve, mögöttük az Állam tanácsosok és hercegek. Utolsóként, mint apostoli nuncius én mentem, Ayrona márki úrral, Ossona grófjával, a Katolikus király követével és Monsignor Altovitivei, Toszkana nagyhercegének követével. Miután ez a szép és népes lovasmenet elvonult, Őfelsége összes királyságának és tartományának címerei voltak láthatóak, majd az Udvari marsall, kezében a meztelen karddal. Ferdinánd Erneszt főherceg csak néhány lépéssel lovagolt a Császár előtt, aki egy spanyol ginctton ült melyet hosszú, fekete bársonyból készült, aranyos himzésű és gyöngyözött takaró fedett. Mellette egy pompás hintóban ült a Császárné, Lipót Vilmos főherceggel, s a főhercegnőkkel. A Császárné után különböző hintókban az udvarhölgyek, végül az ismert ijászgárda, s a német lovasság és gyalogság menetelt. A külváros kapujában Sopron polgármestere, gyalogosan kijőve fogadta Őfelségét, néhány udvarias szót váltott a Császárral, majd a város kapujában elismételte majdnem ugyanazt feleségének a Császárnénak, akiktől —, mindkettejüktől szívélyes választ kapott. A császári felségek beérve Sopronba az obszerváns ferences szerzetesek Szűz Mária templomába mentek, ahol a házizenészek Te Deumot énekeltek, majd bevonultak (ti. a császári család) a számukra előkészített palotába, amely az említett templommal szemben, a város terén állt." ' Az országgyűlés további fejleményeiről is folyamatos és részletes jelentések érkeztek szerte Európába. Padavin velencei rezidens 12 alkalommal, Altoviti firenzei követ 13 esetben írt még rövidebb-hosszabb beszámolót a Sopronban történtekről. A diéta hosszúra nyúlt politiki tárgyalásai, a nádorválasztás, a propozíciók előadása, a gravaminák tárgyalása, a királyválasztás előcsatározásai természetesen nem a nagy nyilvánosság, a városi polgárság szeme előtt zajlott. Sopron lakosságának lehettek értesülései a kemény, néha igen heves szópárbajokól, vitákról, hiszen nap mint nap találkozhattak, beszélhettek a rendek képviselőivel, az országgyűlési követekkel, a város életet egészében felkavaró és megmozgató eseményre azonban jónéhány hétig várni kellett. A Ferdinánd főherceg királyválasztása körüli titkos megbeszélésekről, a spanyol diplomácia meghatározó szerepéről nemigen tudhattak a helybeliek, minthogy arról sem, hogy Richelieu és Olivarez legalább olyan érdeklődéssel várta a Sopronból jövő információkat, mint amilyen kíváncsisággal gyülekezett a tömeg 1625. december 8-án a város utcáin és terein. A nevezetes napról Padavin így írt a Signorianak: „Tegnap, a Szeplőtelen Fogantatás napján Ferdinánd Erneszt főherceg, a Császár 17 és fél éves elsőszülött fiának, a Magyar Királyság királyának megvolt a koronázási szertartása. Nagy volt a pompa; a király előtt a Császár, császári palástban, kezében a jogarral s az almával, a Császárné palástban s koronával lépett be a templomba. A magyarok kikérték a királyt, majd a templomba kísérték, ahol az apja előtt meghajolt, ki nem lett mást, mint felállt; fejhaj lássál üdvözölte a Császárnét, (ti. a király) s elkezdődött a mise. A Gloria után az esztergomi érsek felkente, majd a Szentlecke s az Evangélium között a nádor háromszor megkérdezte a népet, akarja-e Ferdinándot királyának, s miután hangosan azt felelték, hogy igen, a fejére helyezte a Koronát. Ekkor díszlövések dördültek, a Király helyet foglalt, majd felállt, hogy elköszönjön az apjától, aki viszonozta az üdvözlést. A mise végeztével a Császár, a felesége, s gyermekeik visszatértek az Udvarba, a Király pedig lóra szállt. A tér közepén felment egy emelvényre, ahol megesküdött, hogy a privilégiumokat megtartja. Itt újabb díszlövésekel adtak le, majd pénzt hajigállak szerte szét, amelyek közül egyet, amely nekem jutott,