Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Kovács József László: Irodalmi élet, polgári és főúri kultúra, udvari élet Nyugat-Magyarországon a XVI-XVII. században
Keresztyen tudománt. (...) Értvén Nagyságod fülheggyel e kis könyveczkének formáját, tulaydon maga indul atlyából kívánta ezt magyar nyelvre fordítani, hogy igy a magyar vitézlő rendnek nem chak az külső, hanem az belső lelki vitézségre is, mint igaz vezér, utat mutatna." 24 * Ez mind a XVII. századi Sopron és a várost körülvevő főnemesi udvarok irodalma. Szellemiségét meghatározza Lackner egyik emblémájának felirata: „Gentile nomen dico, cujus memóriám conservant literae et monumenta vetustatis." Az értékes művek és a tartós emlékezet vezérelv volt Lackner számára! Még Barth Konrád számára is, aki 1670es „Das Ödenburgische Rathaus" c. beszédében a fő erényeket és bűnöket értelmezi. Sopronban egy évszázad össz bölcsességeit kanonizálja ez a beszéd. Ekkor a soproni városháza jelentette a XVII. századi város központját, és Lackner Kristóf falra festett emblémái és az alá festett magyarázó lemmák azt a szellemet, melyet a XVII. század humanista-lutheránus városvezetése követeti és követni akart. „Nicht allein das Blut der Türcken auch die Dinten Ruhm und Pracht gibt uns ja so wol die Feder als der Säbel Edel machf'-ülteti át Barth versbe az emblémát. Születnek a Várost környező főnemesi udvarok írói tollából azok a művek, melyek „az belső lelki vitézségre, mint igaz vezér, utat mutatnak" — hogy Kéri Sámuel sikerült ajánlásának e kifejezését vegyük kölcsön. Ilyen Nádasdy Pál „Ahilatos és Buzgó Imádságoc" 1631-ben Cscpregben megjelent műve. Nádasdy Ferencnek és Tamásnak, fiainak lelki épülésérc írta: „...néktec ajánlom szerelmes magzatim, cz idvösségre vezérlő kis munkácskámat"-olvassák az előszóban. A tizenhárom éves Nádasdy Ferenc a wittenbergi egyetem Fidelis admonitio munkáját fordította (volna) le magyarra, és ennek átnézéséi kérte Sopronkeresztúron Kis Bertalan püspöktől —bár itt inkább a praeceptorok tollvonásai keresendők— a mű végül is nem jelent meg. 5) Kéziratból adta ki Toldy Ferenc Esterházy Miklós: Értekező levél G. Nádasdi Ferenchez c. munkáját 1642-ből „Kit kellessék minekünk az szentírásnak értelmében követniük, hogy mi is eretnekségben ne essünk"-olvashatjuk az alcímet. Az elmélkedés bevezető mondata pedig a keletkezés körülményét magyarázza: „Emlékezhetik kegyelmed jól reá, hogy minekelőtte az. olaszországi peregrinátióra ment volna, ugyan ill Hcfflant nálam lévén (Nagyhőflány-Grosshöflein K.IL) több beszédek között lett vala ilyen kérdés közöttünk..." Ha valóban bebizonyosodnék Kemény József: Történelmi cs irodalmi Kalászatok híradása, úgy Batthyány Ádám nevéhez is hozzákötődne egy elmélkedő munka: „Az Keresztyéni Vallásnak Paissa..." mely Bécsben, 1654-ben jelent volna meg Cosmcrovius Málénál. Példány nem ismeretes, csak a kérdéses híradás. * E rövid felsorolással csak néhány számba jöhető főúri író névsorát zárjuk, természetesen nem magát a kérdést die Dinten Ruhm und Pracht" — azaz az írott művek dicsősége, pompája, vagy ha a Keresztény Seneca bevezetésének megfogalmazását idézzük: ".. .az belső lelki vitézségre is mint igaz vezér" művek sora összefüggéseik megtalálása további elemzések feladata. „Nincs oly rossz kert, melyben valami hasznos fü nem volna, Nincs oly rossz könyv, melyben semmi jó nem találtatnék. Azért a tövis közül kiszaggatjuk a rózsát, a sárból
