Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Kovács József László: Irodalmi élet, polgári és főúri kultúra, udvari élet Nyugat-Magyarországon a XVI-XVII. században

bűnbocsátó levelével, ez is azt akarja, őt hallgassák meg, mert ő a földi isten, negyedszer jönnek az ó-és új eretnekek zavaros értelmükkel, csavaros filozófiájukkal, röviden azt akarják, őket hallgassák meg, ne higgyenek a szentírás betűinek, így Schwenkfeld, a kálvinisták és pápisták, együtt az újrakeresztelőkkel, ezek is azt akarják, hogy fogadják el álmodozásaikat, sejtéseiket, nekünk idegen hitüket". Gerengel vétkeseinek sorát természetesen Epicuros hivei zárják „Ötödször idejön Epicuros is disznaival,ez is azt akarja, hallgassák meg, azt mondja; egyél, igyál, játszadozz (Ede bibe lüde, post mortem nulla voluptas) halál után nincs élvezet. Szolgálj a Has istenének és tiszteld a nagy Mammon istent, akkor boldog lész"-olvashatjuk a beszéd szatirikus negyedik részében, az F íven. Jobbra és balra is támadnia kell „a tiszta vallás papjának" katolikusok, zsidók, mohamedánok, ujrakeresztelők és kálvinisták ellen. így győz a luteránus vallás Gerengellel Sopronban, nem véletlen, hogy tanítót is úgy vesz fel a város tanácsa, hogy „csak kálvinista ne legyen "-olvashatjuk a városi jegyzőkönyvekben, melyek sorozata 1570-től ránk maradt. Kálvinista-gyanús magyar pap így is akadt a XVI. században. Miksa császár 1572. február 6-án kelt rendelete szerint „Michaelem Zeremley, concionatorem haereticum... propter malas et impias opiniones variis ex locis pulsum et explosum"-tehát az eretnek Szeremlyéni Mihályt, akit gonosz és nem kegyes véleménye miatt több helyről elbocsájtottak, küldjék el a soproniak is. Szeremlyéni ijedten bizonygatja igazát: „.. .meg byzonyetom, hogy sohonnat, gonosz cheleködetömért, avag eretneksegömért el nem üsztenek, hanem esztendőm ki töltvén, buchut vévén, jcöttem el közzülök" Azért „könyörgök kegelmetöknek,.. .Tamaggon kegelmetök mellettem, mert Istentöl megvolna chak kegelmetökbe vagon byzodalmam" Aligha támadtak mellette a belső tanácsbéliek, kálvinistagyanust Sopronban nem marasztottak.7) Az 1572-es eset alig két év múlva megismétlődik. Beythe István, testes postilla-kötetek szerzője 1574-ben kezdi soproni szolgálatát, már hívták az előző évben, de urai, a Bánffyak nem engedték el akkor. A városi számadáskönyvből fordítom a Rá vonatkozó sorokat: „István Urnák, itteni magyar prédikátornak a Magistrátus 5 tallért engedélyezett, és hogy április 17-én a fuvarosoknak, akik holmiját Alsó-Lindváról Sopronba hozták, 5 font pfenniget fizetett" Sopronba érkezésekor abba a gyanúba keveredett, hogy Kálvinhoz szit-ezért elrendelték, hogy igazolja lutheránus hithűségét. 1574. április 24-ről azonban fennmaradt Bornemisza Péter „Petrus Abstemius Superintendens et Servus Dei" levele Beythe érdekében, mely megnevezés egyben legrégibb említése tisztének. Azt kérte, hogy védelmezzék azt a férfit, akit elnyertek, szeressék meg és ismerjék meg (jobban). Ha szemtelenül rosszat szólnak róla, védelmezzék meg, Mint az ügyet tárgyaló Fabó megjegyzi, az iraton az olvasható: „ungerische Pretticanten Khundschaf t" Beythe útja innen Batthyány Boldizsárhoz, Németu jvárra vezetett, de vállalta ortodox hitének megvizsgálását Semptén, Bornemiszánál, jóllehet, már régebben lelkészként működött. * Beythe István kétévi soproni szolgálat után lépett újra főúri család szolgálatába. Erre talán a soproniaktól előírt vizsgálat is buzdította, Batthyány Boldizsár világlátott, Párizst megjárt, könyvgyűjtő, nyomdát pártoló-telepítő humanista főúr, itthon is humanista közössége segítő-működő tagja, az Elias Corvinus, Nicasius Ellebodius, Radéczy István és Zsámboki János neveihez köthető pozsonyi un. „hársfa-kör" tagja. „ Van közöttük tánto-