Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bariska István: Locsmand mezőváros XVI. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére

Locsmand 16. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére 1. A locsmándi igények megfogalmazása A 16. század második felében meglehetősen érdekes hatásköri vita robbant ki Locsmand (Lutzmannsburg) mezőváros, a kőszegi vár mint az uradalom központja és Kőszeg városa között. Locsmand ekkor Sopron vármegyéhez tartozott, de több mint egy tucat más helységgel együtt a kőszegi uradalom részét képezte. Végletesen leegyszerűsítve a vita akörül robbant ki, hogy ki gyakorolja a pallosjogot az uradalomban. A lényegében három szereplős vitában mindenki magának követelte a vértörvényszék hozta halálos ítéletek végrehejtásának jogát. Mégis, ebben az igénybejelentésben a legnagyobb port a locsmándi követelések megfogalmazása kavarta. Nyilván azért, mert a vitában hol mezővárosnak, hol pedig falunak minősített Locsmand a három szereplő közül a legalacsonyabb jogállásból védelmezte és követelte az uradalmi pallosjog biztosítását. Természetesen a kérdéskör leegyszerűsítésével a hosszan tartó vita leírása, elemzése és végkövetkeztetése nem végezhető cl. Ám, mielőtt a szükséges szempontokat az elemzésbe vonnánk, feltárjuk a locsmándiak tényleges igényeit és indokait. Locsmand 1583. augusztus 2-án kérvényt nyújtott be II. Rudolf császárhoz. Hogy miért oda, erről később természetesen még lesz szó. Ebben a mezőváros (Markt) előterjesztette, hogy tulajdonképpen „vor uralten Zeiten das Panngericht, stockh und Galgen gehabte, wie wir dann noch solich Panngericht haben, das Hochgericht öffentlich vor Augen steet". Ebből a folyamodványból egyértelműen kiderül Locsmand meggyőződése. Az,hogy büntetőperes igazságszolgáltatási hatásköre régtől való. Az továbbá, hogy ennek elengedhetetlen, a korban szokásos kellékeivel: a kalodával (Stock) és az akasztófával (Galgen) is rendelkezett. Ennélfogva nyilvánvaló, hogy pallosjoggal is (Hochgericht). Ennek a jognak a gyakorlásában a kőszegi uradalom mindenkori birtokosa sohasem zavarta. Sőt, jónéhány gonosztevőt ki is szolgáltattak a várból Locsmándnak, hogy a mezőváros ítélkezzen felettük. Hovatovább a halálos ítélet végrehajtása is Locsmándot illette. A kérvényből persze az is világossá vált, hogy ezt a jogát az uradalom is, Kőszeg városa is kétségbe vonta, mert erről semmiféle oklevelet nem tudott előadni. Locsmand ezt a hibáját azzal magyarázta, hogy a török hadjárat idején valamennyi locsmándi oklevél és szabadalom odalett, amikor a templom és a mezőváros is leégett. Az adományozó oklevél (Stiftbrief) hiányában Locsmand kénytelen volt a gyakorlat erejére hivatkozni. Arra, hogy a pallosjogot több mint száz esztendeje birtokolta (Ob Hundert Jarige posses) és hogy ez mindvégig nyilvánosan gyakorolt jog (Hochgericht) volt. De ugyanakkor azt is érzékelte, hogy ez a gyakorlat okleveles alátámasztás nélkül támadható. Ezért fordultak a császárhoz a f elsorolt jogosítványok uralkodói megerősítéséért és megújításáért. így többek között azért, hogy Locsmand megkaphassa a büntetőbíráskodás és a pallosjog gyakorlására felhatalmazó ún. Bann-und Achtbrief-nek nevezett felhatalmazó oklevelet.