Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Grüll Tibor: Literátus céh, vagy Tudós Társaság — Gondolatok Lackner Kristóf Soproni Nemes Tudós Társaságáról
évente egyszeri gyűlés.amit ők is nagy dínomdánommal ünnepeltek meg. Lackner hadakozott is ezek ellen 12 l A gyűlésre ún. „céhbehívó táblák" szolgáltak meghívóul, ezeket a Tudós Társaság névre szóló egyszerű meghívólevelekkel helyettesítette [ld. 2. függelék]. Az elhunyt tagok temetésének ünnepélyes lebonyolítása minden késő-középkori céh és társulat életének fontos részét képezte, hiszen ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy az elhalálozott személy rangját és méltóságát megillető módon a nyilvánosság előtt „szerepeljen" 13 *. Ezért a temetések megrendezése nagyjából azonos hangsúllyal és formában jelentkezett az egyes céheknél és más hasonló jellegű társulatoknál, így a Tudós Társaságban is. Lackner az alapszabályban (XXVT. cikkely) külön kiemeli annak fontosságát, s nem véletlen, hogy első fennmaradt beszéde, amit a Társaság előtt mondott el, éppen egy elhunyt tagnak, Bucher Jánosnak halotti búcsúztatója. 14 * Beszélnünk kell a nők szerepéről is a Társaságban, hiszen ezt a Lackner-f éle Foedus egyik legjellegzetesebb vonásaként tartotta számon az eddigi kutatás. A nők, pontosabban feleségek, férjük jogán valóban tagjai lehettek a Tudós Társaságnak, ahogy azt a IV. cikkely szabályozza. Ez azonban egyáltalán nem volt kivételes dolog a céheknél sem. Az özvegyek férjük halálát követően is bennmaradhattak a társulatokban, sőt ú jraházasodásuk esetén — ahogy ezt Lackner is előírja a fentebbi pontban — következő férjüket is bevették a céh tagjainak sorába. A céhek természetesen igyekeztek gondoskodni utánpótlásukról. Ennek eszköze a mesterlegények külföldi vagy belföldi vándoroltatása, majd ezt követően egy remekmű készíttetése volt, amelyben az iparosjelöltek számot adnak megszerzett tudásukról. Ennek párhuzamát a Soproni Nemes Tudós Társaságnál is megtalálhatjuk, ami újból megerősíti azt a feltételezést, hogy Lackner nem valamiféle „kis-akadémiál", hanem egy „deák-céhet" akar létrehozni. f) A „Literátuscéh" szerepe a város közéletében Ha céhek szerepét általában akarnánk jellemezni a közép- és újkori városokban, három fontos szempontot emelhetnénk ki ezek működésére vonatkozólag: a szakmai, politikai és vallási szerepet. Anélkül, hogy a céhlörléneli irodalom analógiáinak és párhuzamainak felsorolásába bonyolódnának, vizsgáljuk meg kissé közelebbről e három szempont érvényesülését a Soproni Nemes Tudós Társaság alapszabálya esetében. Egyértelmű „szakmai" célnak tekinthetjük a Társaság esetében a peregrinus diákok, valamint a tagok irodalmi működésének támogatását. 16 * Érdekes, hogy ez utóbbiról nem esik szó az alapszabályban, vagyis a tagság nem lett kötelezve ilyen jellegű tevékenységre. A Társaság irodalmár hajlamú tagjairól az eddigi kutatás is megemlékezett már, * ez a fajta céhes jellegű literátorság azonban nemzeti irodalmunk számára nem hozott létre maradandó értékeket. Talán még a fentiekben említett kulturális-szakmai jellegénél is fontosabb volt Lackner és a város számára a Társaság politikai szerepe. Jelentette ez egyrészt a városon belüli érdekharcok és ellenségeskedések megszüntetésének lehetőségét, másrészt a város „reprezentálását" elsősorban a bécsi udvar felé. Lackner ezirányú tevékenysége sikeresnek nevezhető, hiszen a tagság több mint egynegyede külföldi származásúakból került ki. Ezek között is voltak természetesen szakmájuknál fogva ide kapcsolódók (elsősorban a gimnázium tanárai közül), voltak azonban „politikából" felvettek is (császári familiárisok, harmincadosok). A Társaság puszta megléte is sokat segíthetett Lacknernek abban,
