Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Grüll Tibor: Literátus céh, vagy Tudós Társaság — Gondolatok Lackner Kristóf Soproni Nemes Tudós Társaságáról
ság fő „utánpótlási forrásának", a peregrinus diákoknak támogatásáról ír: „Ha ezen f elül, a kötelező kiadások mellett marad valami a bevételekből, azt az egyetemeken tanulmányaik felett virrasztó és szűkölködő soproni diákokra kell — a seniorok tudtával és diszkréciója mellett, minden kedvezés és részrehajlás nélkül —jövendő előmenetelük érdekében fordítani, melyre különösképpen igyekszem tekintettel lenni" [f.86r-86v]. A számadáskönyvből valóban értesülhetünk,hogy az általunk vizsgált időszakban pl. Faut Jakab — az idősebb Faut Márk fia 6 *— nyert ilyen jellegű támogatást. A literátusok kiemelt helyét jelzi a Társaságban az is, hogy a XXVII. cikkelyben az alapító leszögezi:, A Társaság alapítójának halála után, ha valaki a soproniak közül doktori fokozatra tesz szert, az az évfordulókor nyerje el az alapító székét, ami máskülönben az első seniort [vagyis a rangidőst] illesse" [f.89v]. Az egyetlen doktorátust szerzett tag Lackneren kívül az 1628-ban belépett Artner Vilmos volt 7 *, arról azonban nem tesznek említést a források, hogy Lackner 1631 -ben bekövetkezett halála után őt tették volna meg elnöküknek. Végül a már említett III. cikkely magyarázatának szövegét idézem a fentiek bizonyítására: [f.7lv] Mens authoris. Omnis assertio requirit probationem. Sic omnis artifex, artificij sui testimonia sólet exhibere. Quid mirum denique, si praesenti faederis arliculo, demonstratio et testimonium requiratur a studioso, nunquid scilicet in aliqua Universitate studiorum gratia vixerit, exindeque bonae vitae, indrustriae et studiorum Testimonium deportaverit et demeruerit. Solet enim usu evenire, quod non nulli vagabundi.non studiorum caussa terrae [f.72r] plagas lustrent, minus stabitem, fixam, firmamque sedem exoptent, sed modo hîc, modo illîc oberrant.etinutilitertempus irrecuperabiletransigum.quiquum titulotenuasint duntaxat studiosj.re ipsâ,hic non intelegantur; quâ propter nisi talis firmare volens faedus, vel inire iuxta praesentem articulum â senioribus vel Confoederatis quaesitus, illico Testimonio promptus fuerit, vel fide dignorum fassione idipsum quod nimirum ibcelebri aliquo loco Universitatis vixerit, ad et comprobaverit, confaederati locum obtinere non potest. Minden állítást bizonyítást igényel. így minden kézművesnek is be kell mutatnia szakértelmének bizonyítékát, nem kell tehát csodálkozni azon, ha a Társaság jelen cikkelyében megköveteli a deáktól a bizonyítást és annak tanúsítását, hogy miként élt valamely egyetemen a tanulás kegyelmével, és hogy onnan jó magaviseletének, szorgalmának és tanulmányainak milyen tanúsítványát hozta, vagy érdemelte ki. Mert megesik az is, hogy néhány kódorgó nem a tanulás kedvéért járja a világot [f.72r], nem akar biztos, stabil, állandó helyet, hanem egyszer itt, másszor ott csatangol, és a visszahozhatatlan idót haszontalanságokra fecsérli el. Ezek — mivel csupán nevüket illetően deákok — a lényeget tekintve nem tartoznak ide, ezért ha egy deákot akar a Társaság megerősíteni, vagy a jelen cikkely értelmében a seniorok vagy a társak kérésére csatlakozni szándékozik, de nincs azonnal kéznél tanúsítványa, vagy hitelreméltó ajánlólevele arról, hogy valamely híres egyetemen végzett, a Társaságban ne kapjon helyt. Maga Lackner hozza fel tehát a párhuzamot a céhekkel: amiképpen a vándor mesterlegényeknek le kellett tenniük egy remekmunkát — tehetségük bizonyítékát — a céh asztalára, ugyanúgy elvárható a peregrinus diákoktól is, hogy az egyetem végeztével tanúsítsák megszerzett tudásukat. Bár a szöveg szószerint sehol nem említi, a szerző nyilván valamely írásos műre, esetleg disszertációra gondolhatott. Arról azonban nincsen adatunk, hogy ilyet bárki felajánlott volna a Társaságnak. Lackner ennek ellenére mindvégig buzdította társait írásos művek készítésére, de ennek vajmi kevés foganatja lett *.
