Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Szende Katalin: A nők szerepe a kézműiparban a késő középkorban a soproni és a pozsonyi végrendeletek tükrében
A nők szerepe a kézműiparban a késő-középkorban a soproni és pozsonyi végrendeletek tükrében* I. Bevezetés - a források adta lehetőségek és korlátok A középkori emberek — jelen esetben a különböző kézműves mesterségekkel valamiféle kapcsolatban álló nők — életének megismerésében a végrendeletek alkotják az egyik legfontosabb forráscsoportot. A részletes elemzés előtt tekintsük át röviden, milyen előnyökkel jár a testamentumok vizsgálata témánk szempontjából, ill. milyen kérdések megválaszolásánál kell fenntartással kezelni őket. A végrendeletek legnagyobb előnye, hogy nagy számban maradtak fenn Európaszerte számos város levéltárában. Ez lehetőséget ad arra is, hogy összehasonlításokat tegyünk különböző városok és országok lakói, más-más társadalmi és foglalkozási csoportok képviselői, valamint a férfiak és nők között. A másik fontos szempont a végrendeletek személyes jellege, különösen a későközépkorban. Habár az egyház és a rokonság sokszor világosan kimutathatóan megpróbálta befolyásolni a végrendelkezőt, 2 ^ forrásaink sok esetben kiemelik, hogy az írásba foglalt rendelkezések az elhunyt saját személyes akaratából születtek. Ezt a tényt különösen a nők esetében kell nagyra értékelnünk, akiktől nagyon kevés írásos anyag maradt fenn, más források pedig többnyire a férfiak szemszögéből mutatják be őket. A testamentumokból nemcsak a végrendelkezők személyéi ismerhetjük meg, hanem társadalmi környezetüket is: azt a kört, akikkel kapcsolatokat tartoltak fenn, ahol gazdasági tevékenységet fejtettek ki, és akik között vagyonukat felosztották. Megemlítik azokat a személyeket valamint egyházi és világi szervezeteket, amelyek f ontos szerepet játszottak az életükben. Szinte minden egyes végrendelet tartalmazhat/idatokat arról, hogy milyen szerepük volt a nőknek a kézműiparban, ill. hogy a kézműves mesterségek és más fizetett foglalko^ zások milyen szerepet játszottak a nők életében. Természetesen azok a legfontosabbak, amelyek az érintett nőktől, azaz kézművesek lányaitól, feleségeitől vagy özvegyeitől származnak. A kézművesek testamentumaiban szintén gyakran találkozunk női rokonaik említésével, és végül más polgárok vagy nemesek is említhetnek nőket, akik maguk vagy férfirokonaik révén kapcsolatban álltak a kézműiparral. Ezek mellett az előnyök mellett figyelembe kell venni a végrendeletek hiányosságait is, nehogy téves következtetésekre jussunk. Az első az, hogy habár minden nagykorú és ép elméjű személy, férfi és a nő egyaránt kifejezhette végakaratát, nem mindenki élt ezzel a lehetőséggel. Ez az illető vagyoni állapota melleit elsősorban attól függött, volt-e igénye arra, hogy írásban is megörökítse rendelkezéseit. Ha a pozsonyi és soproni források alapján a különböző társadalmi csoportok városon belüli számarányát összehasonlítjuk azzal, hogy a végrendelkezők között mennyiben képviseltetik magukat, a következő eredményre jutunk. A kereskedők ésapapok jóval nagyobb arányban szerepelnek a végrendelkezők között, mint a városi társadalomban, a zömmel szőlőbirtokos gazdapolgárok messze a
