Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Horváth Zoltán: Házi Jenő élete és munkássága, bibliográfia
1950-ben, 58 éves korában nyugdíjazták. Mondvacsinált ürüggyel fegyelmi indult ellene. A polgármester az egyik hivatalsegédnek bizalmas szám alatt megbízólevelet adott, hogy a levéltárban az általa megjelölt feladatokat hajtsa végre. A megbízólevél értelmében munkáját kísérő nélkül kell végrehajtania. A hivatalsegéd megbízólevelét 1950. július 8-án megmutatta Házi Jenő főlevéltárosnak, aki azt válaszolta, hogy kísérő nélkül csak a Levéltárak Országos Felügyelőségének engedélyével engedheti be. A polgármester szerint Házi Jenő fegyelmi vétséget követett el, mert a 159/1950 (V. 14.) MT. számú rendelet 5. szakasza 1. bekezdésének 3. pontjában előírtakat nem teljesítette: azaz a szabályszerűen kiadott, személyre szóló utasítást. A polgármester a fegyelmi eljárást 1950. július 11-én elrendelte és Házi Jenőt állásából azonnal felfüggesztette, majd november l-jével nyugdíjazta. Teljes nyugdíjat kapott. 7) Havi 568 Ft-ot és 45 Ft lakbért állapítottak meg számára, amely később 25%-os nyugd íj pótlékkal 766 Ft-ra emelkedett. Nyugdíja folyósítását 1952-ben azonban minden indoklás nélkül beszüntették. Fellebbezése eredményeként visszakapott 360 Ft-ot, ehhez később 90 Ft nyugdíjpótlék járult, így 1958-ban 450 Ft nyugdíja volt; ami az egyetemi hallgatók átlagos ösztöndíjának sem felelt meg. A MTA újjászervezésekor, 1947-ben megfosztották akadémiai levelező tagságától, illetve tanácskozói taggá fokozták le. A tudóspótlékot, havi 489 Ft-ot egy ideig még kapta, viszont 1950-ben, nyugdíjazásakor azt is megszüntették. 1957-ben rehabilitálták, akadémiai levelező tagságát visszakapta, de sem teljes nyugdíját, sem az állását visszaszerezni nem tudta — panaszolta 1958-ban barátjához írt levelében. Nyugdíjazása (1950.) és halála (1986.) közti időszakban összesen 42 cikket, tanulmányt és könyvismertetést írt. Az 1955-től ismét megjelenő Soproni Szemlében 1973-ig 141 oldal terjedelemben 22 cikket közölt. Éven te többet is publikált, így 1959-ben négyet, 1967-ben hármat, viszont 1973. után egyet sem, mert valószínű megsértődött a fentebb említett Gerichtsbuch kéziratáról kapott lektori jelentés miatt. A Soproni Szemlében megjelent 22 cikke közül három haladta meg a 10 oldal terjedelmet, mégis azok a hely történetírás gyöngyszemei, szinte nélkülözhetetlenek az idegenvezetők számára is, akik részére az 1960-as évek elején tanfolyamot vezetett. Említettem, hogy jelentősebb munkáinak befejezéséről cikkel adott hírt. így a Vas megyei középkori oklevelek egy részének közlése 1967-ben azt jelentette, hogy elkészítette A Vasvár-Szombathelyi Káptalani Levéltár középkori okleveleinek kéziratát. (A 900 oldal terjedelmű kéziratot az özvegytől a Vas megyei Levéltár vásárolta meg.) A Győri Székeskáptalan legrégibb számadáskönyvéről (1495-1527) már 1957-ben ismertetést adott a Magyar Nyelvben (B. 60.), majd jelezte a Kisalföldben 1984. július 7-én a számadáskönyv másolásának befejezését. (B. 110.). Kéziratát a Soproni Levéltár őrzi. A13 kötetes oklevéltár közzétételét 1945 után csupán 1958-ban követte újabb forráskiadvány: Kazó István vasvári főesperes canonica visitatiója Vas vármegye burgenlandi területén 1697-1698-ban. A Függelékben Scacchi Ferenc vasvári főesperes canonica visitatiója 171.3-1714-ben, egy összesen 277 oldalas munka (B.64) A kötetben 645 község canonica visitatiójának ma Burgenlandhoz tartozó 214 községére vonatkozó jegyzőkönyveit találjuk. A jegyzőkönyvekben többek közt kimutatták a plébánia, a templom javait; a plébános, a tanító jövedelmeit, a népességi adatokat stb. A kötetet Mollay Károly ismertette (Sz. 1959.671-672).
