Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Kubinyi András: Városaink háborús terhei Mátyás alatt
tosságú városai falai karban legyenek tartva, meg legyenek erősítve. E célból nemcsak adómérséklésre, esetleg királyi jövedelemforrások ideiglenes átengedésére volt hajlandó, hanem várépítési robotra is kötelezte a falak helyreállítására a környék jobbágyságát, így 1464-ben utasította Mátyás Sopron megyét, hogy segítse Sopron városát a városfalak helyreállításában. 48 ^ 1471-ben pedig Pozsony megye kap utasítást, hogy a pozsonyi városfalakhelyreállításához fát szállítson. 49 ^ 1472-ben a király Sáros megyének parancsolja meg, hogy jobbágyaikat rendeljék ki az eperjesi városfalak építésére szekerekkel és ásókkal. 50 ' A katonai terhek között azonban nyilvánvalóan a tényleges katonai szolgálat volt a legterhesebb. Itt különbség van egyrészt Erdély, másrészt az ország többi részének városai között, továbbá az épp külső támadásnak kitett vidéken fekvők, és a viszonylag békés környezetben élők között. Erdélyben amúgy is sokkal szigorúbban vették a hadba vonulást, itt nemcsak a nemeseket, hanem a polgárokat, sőt jobbágyokat is gyakran fejenként mozgósították. Ezért is, továbbá, mert pl. az ottani szász városok a török által veszélyeztetett határon feküdtek, gyakran utasította a király, vagy az erdélyi vajda, esetleg ennek megbízottja a városokat fejenkénti felkelésre. Ezt valóban komolyan is vették, ezért egyes szász települések kiváltságot szereztek arra, hogy általában a helyi erősség védelmére a lakosság egy része mozgósítás esetén otthon maradhasson. 1466-ban Szentágotának engedték e célra a népesség fele otthon maradását. 52 * 1468-ban a berethalmiak egy harmadát érinti ez a kiváltság. 3 * Százkézd 1470-ben megint a félre kap privilégiumot, Ecel pedig 1471-ben egy harmadra. 54 * A legjobban járt 1478-ban Meggyes: csupán 32 embert kellett elküldenie, a többi otthon maradt. * Brassó és a Barcaság 1467-ben más kiváltságot kap Mátyástól. Amenyiben a király kelet felé (azaz a határon túlra!) vezet hadat, akkor kötelesek fejenként lovon vagy gyalog felkelni, éspedig saját költségükön. Amenyiben a háború nyugatra irányul, akkor csupán ötven serény enbert küldjenek a seregbe. 56 * Ezek az utóbbi esetben már nyilván zsoldosok is lehettek. A többi város közül elsősorban akkor találunk hasonlóként is értelmezhető adatokat, ha ott a környéken harc folyt. így Mátyás uralkodása elején szinte folyamatosan kapnak az északkeleti városok parancsokat, hogy vagy valamely királyi kapitányhoz, vagy valamelyvár ostromához „cum omnibus ingeniis et gentibus vestris" vagy valami hasonló fogalmazásban megszabva csatlakozzanak. Igaz, az oklevél csak csapataikat és ágyúikat említi, de ez nem feltétlenül jelent fejenkénti felkelést, küldhette a város zsoldosseregét is. Van viszont egy adat, amelyből esetleg más következtetés is levonható. Mátyás 1462ben a Liptó, Zólyom és Turóc megyékben összegyűlt „cseh rablók" ellen küldte Szapolyai Istvánt, és elrendelte, hogy Bártfa városa vagy száz lovast és száz gyalogost küldjön a seregbe, vagy két telek után állítson ki egy embert. A megismétlésben már csak ez utóbbiról van szó, és ez a parancs más város levéltárában is fennmaradt. 58 * Ebből inkább városi zsoldosseregre következtethetünk, a két telek utáni egy ember viszont hasonlít a telekkatonasági rendszerhez, azonban ilyen magas, két telkenként egy katona kiállítása ott nem szerepelt. Bár a telekkatonák lehettek zsoldosok, de épp úgy felfegyverzett parasztok is. 59 * A város tehát nem volt kötve zsoldosok küldésére. Ez a „mozgósítás" ugyan súlyosabb terhekkel járt, mint a telekkatonaság, viszont nem jelentette a teljes fegyverfogható férfilakosság kiállítását, mint ahogy az Erdélyben volt szokásos. Nagyon gyakran kért zsoldosokat városaitól a király. Erre számos adat van, most megint csak azokat idézem, ahol számszerű adatok vannak. Ilyen adatokat már a fentiek
