Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Mollay Károly: A soproniak harmincadvámja 1383-1542

a Széplaki utcában (SCHLIPPERGASSE: GerB: 58,60,65; 11/4:10,47,70,121,140,157,175,188,202, 225, 277, 294, 306), továbbá több szőlő és szántó. Az 1440-es évek második felében már tekintélyes polgár, akit többször kérnek fel kezesül (1/3:246,253,255), sőt először 1449/50-ben lesz a belső tanács tagja (1/3:278). A továbbiakban még hétszer választják meg: 1450/51 -ben (1/3:297,300), 14 52/53-ban (1/3:357,359,365,397,398;II/3 387,393;I/4:7), 1453/54-ben (II/3:396,397; 1/4:31,48), 1455/56ban (II/4: 26; 1/4: 78), 1456/57-ben (1/4: 157; II/1: 79, 84), 1458/59-ben (1/4: 310, 316, 352) és 1466/67-ben (1/5:251,259). Ezenkívül 1452-ben és 1453-ban ő a város egyik jobbágyialvának, Bánfalvának a gondnoka (II/3:385,390). Közéleti pályájának csúcspontját jelenti, hogy négyízben választják meg városbíróvá: 1457/58-ban (1/4: 183,200; GerB. 85; II/4: 73), 1462/63-ban (II/4: 188, 192,202, 206), 1463/64-ben(I/5:69,79,107;GerB.99,101;II/4:229)ésl465/66-ban (1/5:183-186,216,218, 221; H/4: 266, 281; GerB. 120) Apósának Bühel Ulriknak hagyatéka körül támadt pernek az özvegy három év után, 1468. aug. 20-án véget vetve, Katalin asszonyt, ill. Miklóst 3/8 Spernsteiner-szőlővel, 8 aranyforinttal és a belvárosból kivezető csapóhíd melletti házacskával (DASHEWSLBEYDERSLACHPRUKG)elégítette ki (GerB. 93,88,95,97,98). Volt azonkívül Starkner-, 3/8 Höllersgrund-, 1/4 Steiner1/2 Dudles, 1/8 Rosengarlen-szőlője, Kópházán a patak mentén majorja, hozzátartozó rétekkel, szántóföldekkel stb.: ezeket az ingatlanokat 1466. szept. l-jén János íjgyártó fia Farkasnak, a várárokmenti Boldogasszony-templom papjának 24 magyar forintért elzálogosította (1/5:251 -252). Hihetőleg felesége első férjétől származott az a két árusbódé a ferencrendi kolostor melleit, amely után még 1466-ban 4 dénársolidus hátralékos haszonbért fizet (H/4:257). A két árusbódé után a kolostornak évente húshagyókedden misealapítvány céljára 12 font faolaj járt. 1467. jan. 8-án az említett szolgáltatás átruházásával a két árusbódét örökjogon Sopron város közönségének adta el (1/5:259). Az említett elzálogosítás és ez az eladás valószínűleg azzal az általános anyagi leromlással függ össze, amely Sopron elzálogosításának ( 1441 -1463) és a husziták pusztításainak volt a következménye. 1453-ban Mitterbacher János bécsújhelyi polgármester ismételten kéri a soproni tanácsot (1/4: 40,44), hogy Miklós hosszú ideje húzódó 24 font 4 dénársolidus adósságát végre fizesse meg; ugyanakkor Kansdorf er János bécsi polgártól szőlőt vesz, amelynek árából 80 dénárfonttal évekan ál adós marad (1/4: 357;I/5: 183-186,216,218), végül 1465 októberének végén az adósság kiegyenlítésére 76 akó bort ajánl fel. Ez azonban hitelezőjét nem elégítette ki s a visszamaradó adósság kifizetésére 1466. márc. 12-ig haladékot ad (1/5: 221), de a bécsi polgár szolgája még szept. 3-án is perli Miklósi (GerB. 114). 1468-ban a városnak tartozik 6 solidus 12 dénárral, (H/4:284).Bordézsmája 1447-ben 14 akó; 1459-ben okt. 9-én és 10-én 86 akó cefrét szállít a Szélmalom-kapunál a városba (11/4: 108, 109). Adója 6 dénárfont (1454, 1457), 1458-ban adómentes, 14 dénárfont ( 1459), 8 dénárfont ( 1461 ), 1463-ban, 1464-ben, 1466-ban adómentes, 6 font 5 solidus 18 dénár (1468). Adóalapul szolgáló vagyonát 1459-ben 260 dénárfonlra, 1468-ban 200 dénárfontra értékelik. A város sűrűn küldi IV. Frigyes német királyhoz (1452 óta III. Frigyes néven német-római császár), ill. az udvarában larlózkodó kiskorú V. László magyar királyhoz: titokban tárgyalásokat folytat a Frigyesnek elzálogosíloil Sopron visszaváltására, de eredmény nélkül. A következő években Frigyes császár és az ellene fordult urak villongásaiban — úgy látszik — szintén résztvett és a császárpárti Stickelberg János panasza szerint 1457 nyarán a császárpárli Straßhof (Alsó-Ausztria) várkastélyának elfoglalásában — több soproni polgárral együtt —szintén résztvett (1/4: 190), amit a császári hatalom alá tartozó Sopron tanácsa siclett megcáfolni, annál is inkább, mivel Stickelberg János a neki és jobbágyainak okozott károk megtérítését követelte (1/4: 193). Lehel, hogy Miklósra vonatkozott a hamburgi tanácsnak az a panasza 1458. júl. 7-én, hogy Pfetrer és Ilaunberger Lénárd soproni polgárok az ebenfurti vásáron embereikkel két hainburgi polgárra leselkedtek azért, hogy áruikat elvegyek tőlük (1/4: 297). Sopron városa a bécsújhelyi béke értelmében 1463. júl. 19-én felszabadul a zálogjog alól: a város ezért augusztusban hódoló küldöttséget meneszt Mátyás királyhoz Nándorfehérvárra, a küldöttséget a városbíró Pfetrer Miklós vezeti (1/5:79). Többféle címcrpecsétel is használt (l.,2.kép). 1470. márc. 5-én már özvegye végrendelkezik (II/1:109-111).