Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Mollay Károly: A soproniak harmincadvámja 1383-1542

1298-1300-ban kifejezetten a vámosokra és a harmincadosokra terjeszti ki azt a rendeletét, hogy a soproni polgárok, miként a székesfehérváriak is, a vámhelyeken semmiféle vámot {nullum m&wtam) sem tartoznak fizetni. Nyilván e vámmentességre való tekintettel írta a király egy másik, fél esztendővel korábbi oklevelében, hogy a Margit-szigeti apácák számára szedendő budai kikötői vámot minden polgártól és kereskedőtől, specialiter de civibus Suprvniensibus, különösképpen a soproni polgároktól szedjék be (Urkundenbuch des Burgenlandes...Graz—Köln, 1965, II, 149,333). I. Lajos király 1360. szept. 21-i rendelete értelmében vám- és harmincadmentességet élveztek azok is, akik letelepedés céljából, főleg Ausztriából és Csehországból jöttek Magyarországra (Sopr. Old. 1/1:124). E két ország Sopron lakosságának növelésében különösen nagy szerepet játszott. Mennyire szervezett volt a vám- és harmincadszedés, mutatja, hogy 1363. jan. 7-én I. Lajos királynak külön kellett elrendelnie: amikor a soproni polgárok évi adójukat és ajándékukat viszik a királyi udvarba, se menet, se jövet ne szedjenek tőlük sem vámot, sem harmincadot (1/1:130). Úgy látszik, hogy Sopronban az 1. pontban jellemzett országos helyzetnél szigorúbb eljárás volt érvényben. Fülöpnek, az 1364/65.évi városbírónak kérésére ugyan is I.Lajos 1364. jún. 11 -én megengedte, hogy a soproniak a külföldről saját szükségletükre behozott posztó után, valamint a külföldre kivitt élelmiszerekután ne fizessenek harmincadot: a külföldrekivitt boruk után ezt a harmincadmentességet azonban 1 esztendőre korlátozta (1/1: 131). I. Lajos király szorgalmazta Sopron fejlesztését: idézett 1360. szept. 21 -i országos rendeletét 1368. febr. 18-án csak Sopronra, csak Ausztriára szóló érvénnyel újította meg (1/1: 147). A jellemzett országos helyzetnél szigorúbb eljárásra enged következtetni az is, hogy I.Lajos király 1370. aug. 24-én Ekkolf fia Péter (polgármester ?) és Pernold (másodbíró ?) kérésére megengedte: akik a legutóbbi (pridem ) tűzvészben kárt szenvedtek, a város határában termelt bort és gabonát harmincad fizetése nélkül vihetik ki külföldre (1/1: 157). Ezt a kedvezményt 1375. nov. 20-án minden sopronira kiterjesztette, sőt a nem-soproniakra is, akik Sopronban termelnek bort és gabonát, ha erről bizonyságlevéllel (cum testimonio litterarum ipsorum civium) rendelkeznek (171:170). Ezt a kedvezményt Mária királynő 1383. ápr. 11-én újból megerősítette (1/1:197). 3. A sárvári harmincadhelynek Sopronba való áthelyezése tehát kellő időben érte a soproni kereskedőket. Az idézett 1360. és 1368. évi letelepedési kedvezményeknek meg is volt a hatásuk. Az 1379. évi házösszeírás nem minden háztulajdonos foglalkozását közli, de így is megállapítható, hogy a zsidókon kívül ekkor a kereskedők különböző rétegei képviselve voltak. Pl. az alsó-ausztriai Mödlingből vándorolt be Keresztély nagykereskedő (chauffman ), a Hátsó kapu utca 2. sz. ház tulajdonosa, nagykereskedő vol t Stichenwinkel Jakab, akinek a Fő téren, a Zsidókutcájában volt háza, majorja a külvárosban, s akinek a leánya bécsi nagykereskedőhöz ment feleségül (SSz. 1991. 9:4. jegyzet): a belvárosban is, a külvárosban is voltak kalmárok, azaz kiskereskedők, kiskereskedő volt még Miklós haendler a Mészárosok utcájában és István mentler ('Hersteller und Verkäufer von Mänteln ') a külvárosban. Az első harmincadudvar helye meghatározható. 1402/03-ban végrendelkezik Agendorfer II. Márton (1373-1403) nemes, soproni patrícius és kelénpataki birtokos: többek között lelki üdvéért elmondandó gyászmisékre 2 dénárfontot hagy, amellyel egyik ingatlanát terheli meg: die sol man haben auf dem alten dreyskhof (11/1:13; SSz. 1961, 118, 124). Ez a 'volt harmincadudvar' csak Márton külvárosi, Széplaki utcai (Schlippergasse )