Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

VIII. BIZONYTALANSÁG ÉS STABILIZÁLÓDÁS AZ ANSCHLUSST KÖVETŐEN

zárt német néptalaj található. Ezeket egyenként veszi sorra öt nagyobb területi egységbe sorolva őket (a mosoni vidék - Heideboden/Wieselburg-Ungarisch Altenburg; Sopron-Ödenburg és környéke; Kőszeg-Güns és környéke; a Pinka-völgy települései - die deutschen Pinkatalgemeinden és végül a Rába völgye Szentgotthárddal - die deutschen Raabtalgemeinden). A mosoni térségről megállapítja, hogy az a magyarosítási kísérletek ellenére német maradt, csupán a Magyaróváron működő mezőgazdasági ipar terjeszkedése eredményezett némi magyarosodást a század elején. A német paraszti települések továbbra is teljes egészében németek. Az utóbbi évek magyarosítási próbálkozásai közül a kormány telepítési programját kárhoztatta leginkább. A szerző szerint Saint Germain és Trianon megtörte a zárt német parasztvidék egységét, sőt a Határmegállapító Bizottság ténykedése - mellyel konkrét kérdésekben a magyar nagybirtokosok javára döntött - tovább rontott a helyzeten. A tervezetben javasolt határvonal német oldalára kerülne többek között Rajka, Magyaróvár és Kimle is. A Sopron megyei helyzet elemzése során megismétli az előzőekben közölt helyzetértékelés főbb pontjait, és kb. 1 250 km

2 és mintegy 120 000 lakos bekebelezésére tesz javaslatot. Ezzel helyreállnának a természetes kapcsolatok, a határszakasz megrövidülne és megszűnne a gazdasági jelentőségét már rég elveszített „toten Winkeln"-nek nevezett soproni kiszögellés. A vasi térségre is kiterjesztett területi koncepció leginkább Sopron környékének megkaparintására koncentrál. A szerző szerint a változás így Magyarországot sem érintené érzékenyen, mert csupán etnikailag idegen, jelentős iparral, bányakinccsel nem rendelkező, közlekedési szempontból lehetetlen helyzetű területről kellene lemondania. A fontosabb városok, mint Győr, Csorna, Szombathely és Körmend viszont Magyarországon maradnának.

834 (Lásd: Térképmelléklet) A Triska-féle tervezet rendkívül tendenciózusan, több helyen hamis érvekkel alátámasztva tálalja a javaslatot. Mértéktelen túlzásokat tartalmaz a soproni németek számarányát ismertető szakasz, melyben a szerző alaptalanul hivatkozik arra, hogy a németek a népszavazás óta követelik a város elcsatolását. Ilyen hangok hallatszottak ugyan a megelőző két évtizedben, de a Magyarországtól való elszakadás vágya csak Ausztria megszállásának idején erősödött fel, akkor is csupán a lakosság könnyebben manipulálható csoportjai körében. Hasonlóan eltúlzott a város gazdasági válságát taglaló fejezet is; az pedig a szerző nagyfokú naivitására utal, hogy feltételezése szerint a magyar kormány minden különösebb kényszer nélkül kész lenne megválni a - Triska által - nemzeti és gazdasági szempontból úgyszólván értéktelennek tartott területtől. A tények elferdítésével és hamis kép felvázolásával készült tervezet világos célja az volt, hogy a német hivatalos szerveket meggyőzze Sopron és környéke bekebelezésének szükségességéről. Az azonban, hogy a dokumentumok további sorsa a csendes feledés lett, arra utal, hogy a berlini a külügyminisztériumban, az akkori külpolitikai körülmények között a javaslatokat nem tartották kivitelezhetőnek. A fenti elaborátumokkal ellentétben, széles körben ismertté vált azonban egy másik elképzelés, mely Magyarország néprajzi viszonyainak átrendezését tartalmazta. Fritz Heinz Reimesch a VDA keretén belül működő Volksdeutsche Rundfunkreferat vezetője számos, Berlin-Grünewald postai bélyegzővel ellátott levelet küldött dunántúli német falvakba. Ezekben Európa etnográfiai viszonyainak újjárendezését taglalta. Utóbbi részeként, alkalmasabb népi „elválasztóvonalak" (bessere Trennungslinien) megteremtését helyezte kilátásba, áttelepítések révén. A levél a svábok körében nagy ellenérzéseket váltott ki, és jelentősen táplálta a Volksbund

835 iránti bizalmatlanságot is. Az áttelepítéstől való félelem beárnyékolta a szervezet működését. A kétségeket fokozta, hogy Erdmannsdorff 1939. május 23-án 6000 magyar 834 PAAA, Pol. XII, 39. Die Eingliederung der deutschen Westungarn in das Deutsches Reich R105159. 835 Volksbund der Deutschen in Ungarn (VDU). Szerepéről részletesebben lásd a következő fejezeteket.