Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
Készültek azonban az előbbi revíziós alternatívát elvető forgatókönyvek is, melyek - mint később bebizonyosodott - jobban igazodtak a realitásokhoz. Ezek alapján a német-osztrák egyesülés nemhogy elősegíti a leválasztott Nyugat-Magyarország visszatérését, hanem — a megerősödő Német Birodalom integráns részeként — minden esély elveszne annak visszaszerzésére. Ezt a véleményt osztották a környező országokban és természetszerűleg Burgenlandban is. Lerchenfeld német követ is olyan délszláv sajtóhíreket és osztrák vélekedéseket osztott meg Berlinnel, amelyek szerint Magyarország azért ellenzi az anschlusst, mert ez rontja a Burgenlanddal való újraegyesülés küátásait. Emiatt viszont az Anschluss-gondolat terjed és egyre népszerűbb a burgenlandi lakosság körében - szögezte le a diplomata. 306 Ha a hosszú távú cél Burgenland megtartása volt is, a húszas évek végén a hivatalos Németország igyekezett a semlegesség látszatát fenntartani a kérdésében. A német külpolitika részéről taktikai melléfogás lett volna az iránta szövetségesi érzelmeket tápláló Magyarország elriasztása. Ezért hivatalos nyilatkozatban adták tudtára az érintetteknek, hogy Németország képviselői sem Trianonban, sem Saint Germain-ben, sem pedig Velencében nem voltak jelen, és Berlin az ügyben közvetlenül nem is érintett. Siettek kijelenteni, hogy Németországot mind Ausztriához, mind Magyarországhoz szoros és baráti szálak fűzik, és a hivatalostól eltérő minden állásfoglalást illojálisnak tekintenek. A budapesti követségnek küldött utasításban a Wilhelmstrasse nyomatékosan kérte, hogy német részről a hivatalos érintkezés során és a publicisztikában is kerüljék a burgenlandi kérdés nyilvános megvitatását, hacsak erre szigorúan szakmai jogcím nem adódik. 30 ' A német külpolitika eközben Burgenland megtartásával és megőrzésével számolt a majdani egyesülés esetére. Látták annak veszélyét, hogy - a hivatalos politikától függetlenül - a magyar nyilvánosság nem békélt meg Burgenland elvesztésével, sőt úgy gondolja, hogy Ausztria politikai széttagoltsága és gyengesége láttán a tartomány a magyar revízió élharcosainak legkönnyebb prédája lenne. Lerchenfeld ezért megpróbált riadót fújni a Wilhelmstrassén, amikor személyesen győződött meg a kelet-ausztriai térség problémáiról. Ezek láttán módfelett aggasztónak találta, hogy Burgenland a legkisebb ellenállás irányába esik a magyar revízió szemszögéből, mi több, Ausztriában is találni olyanokat, akik nem hisznek a tartomány megőrzésében. Utóbbiak elsősorban azok közül kerültek ki, akiknek a körülményei romlottak az Ausztriához csatolás óta. 308 A helyzetelemzés mindenekelőtt Bécs számára tartalmazott fontos tanulságokat. A német követ úgy látta, hogy ha Ausztria a maga és a nagynémet gondolat számára meg akarja őrizni Burgenlandot, akkor a térség aktívabb támogatására lesz szükség. Ennek érdekében nem tartotta elegendőnek a formális gesztusokat - például a kismartoni tartományi kormányépület felépítését -, hanem úgy vélte: átfogó gazdasági programra van szükség. Mivel azonban az osztrák kormány szerény anyagi lehetőségekkel rendelkezik, 306 Lerchenfeld bécsi birodalmi követ jelentése, 1926. szeptember 25. PAAA, IL b, Bd. 4, Pol. 6, Oe. 1686. 307 A német külügyminisztérium nyilatkozata és iránymutatása a budapesti követségnek. 1928. március 1. PAAA II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73414. Előző évben még a Tägliche Rundschaut ületve annak szerkesztőjét, Heinz Reimescht is csak nagy erőfeszítések árán tudták semlegesíteni, amiért az rendszeresen közölt tendenciózus írásokat Burgenlandról és Nyugat-Magyarországról. A lap tevékenysége azért okozott komolyabb fejtörést a német kormánynak, mert azt külföldön a külügyminisztérium orgánumának tartották. Reimesch ráadásul 1922-23-ban anyagi támogatásban részesült a magyar kormány részéről. 1926-ban Papp Antal helyettes külügyi államtitkár kapta a feladatot, hogy vegye fel a kapcsolatot az újságíróval, és próbálja megakadályozni, hogy az magyarellenes, nagynémet irányba sodródjon. (Abban, hogy ez utóbb mégis megtörtént, szerepet játszott, hogy 1923-ban a pénzt közvetítő budapesti német összekötő nem tudott elszámolni az eredetileg Reimeschnek juttatott 40 000 koronával. A pénzt a szerkesztő sohasem kapta meg. Ottlik László és Papp Antal helyettes államtitkár levélváltása, 1926. szeptember 25. és október 4. MOL, ME, K 28, 3. cs. 8. t. 1926-S-160. 182-183, 185-188. ill. bizalmas jelentés, 1926. október 4. MOL, ME, K 28, t. 1924-M-3710. (fol. 182; 186.) 308 Lerchenfeld sajnos nem utalt rá, hogy mely rétegekre gondolt. Világos azonban, hogy a magyar iskolákat járt értelmiségi, köztisztviselői csoportok egzisztenciális gondjai mellett az alkalmazottaknak a népszövetségi kölcsön feltételéül szabott szanálása (kb. 200 ezer ember elbocsátása), a kezdeti szédületes infláció, Ausztria kétségbeejtő anyagi helyzete és súlyos szociális válsága szaporította az elégedetlenek számát.
