Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
előbb kecsegtetett volna eredménnyel, mint a szinte tisztán németek által lakott Burgenland esetében. Hasonlóképpen vélekedett a magyarországi német kisebbség elsőszámú vezetője, Bleyer Jakab is, aki elhibázottnak tartotta a burgenlandi kérdés magyar részről történő bárminemű kiélezését, mely nem csak az osztrák-magyar kapcsolatokat, hanem a Németországhoz fűződő viszonyt is elmérgesítené, anélkül hogy bármilyen reálpolitikai aspektusa lenne. 260 Bleyer, aki a Neues Wiener Journalban is közölte véleményét, 261 a Magyar Szemlében mégis felvetette a problémát, igaz nem a Rothermere-kérdés, hanem a magyar-német viszony függvényeként. írásában akképp vélekedett, hogy az egész Európa számára fordulópontot hozó Anschluss idején Burgenland ügye ismét aktuálissá válik, s Németország akkor tárgyalni fog a problémáról Magyarországgal. Bleyer szerint ezt nem sokkal korábban Apponyi Albert is felvetette Berlinben, ahol „bármennyire is érzékenyek sőt idegesek is ...a kérdésben, nem mondott ellen neki senki." 262 3 Nyugat-Magyarország a német külpolitika és az osztrák-német egyesülési törekvések árnyékában 3.1. A nagynémet gondolat és Burgenland. A nyugat-magyarországi kérdés a német politikában (1922-1925) Bleyer írásának gondolatai jelzik, hogy mennyire nélkülözhetetlen a burgenlandi kérdés német kontextusainak feltárása. Ugyanerre következtethetünk Bethlen István néhány hónappal korábbi, soproni beszédének szavaiból is. A térséget érintő viták valóban messze túlmutattak a két szomszédos állam viszonyán. Azon túl, hogy az egész nyugat-magyarországi kérdés alakulásában annak idején nagy szerepet játszott a Rajna-vidék státusza és a német-francia viszony alakulása 263 ; Németország, az össznémetség ügye, a nagynémet-gondolat mindvégig párhuzamos kísérőjelenségei voltak a Burgenland kontra Nyugat-Magyarország vitának. Láthattuk, hogy különböző társadalmi szervezetek és az általuk hirdetett alldeutsch eszmék a térség Ausztriához csatolásának elméleti megalapozásában is szerepet játszottak. A frissen megalakult Burgenland tartományi identitásának megteremtésében a kezdetektől élénk hatása volt az össznémet gondolkodásnak. Erre utal a Burgenland zászlajával és címerével kapcsolatos 1922. június 20-i döntés is, mely a piros és arany színt, illetve a fekete sast tette meg az új tartomány jelképének. Bár a sassal összefüggő hivatalos indoklás úgy szólt, hogy azt az egykori németújvári grófok címeréből emelték át, 264 a némettel rokon szimbolika nehezen volt leplezhető. A zászló és a címer motívumaihoz és színeihez hasonlóan a tartományi ünnepnap kiválasztása 260 is az össznémet azonosságtudat erősödését szolgálta. A jelképrendszer és a gondolatiság szűkebb köréből kilépve, Ausztriában a napi politikai gondolkodás is gyakran várta a burgenlandi problémák megoldását a németek illetve Németország 260 A magyarországi németek kormánybiztosa jelentése Bethlennek, 1929. április 17. MOL, ME, K 28, 1927-S-279. 234. 261 Neues Wiener Journal, 1929. január 3. 262 Bleyer Jakab: A magyar-német viszony. Magyar Szemle, 1929. február CV72.) 116. o. 263 Lásd 105 sz. Íj. 264 Osztrák interpretáció szerint ezek már a múltban is folyamatosan a terület Magyarországtól való elszakításáért küzdöttek. 265 A tartomány napjának kezdetben a trianoni szerződés jogerőre emelkedésének napját, július 26-át kívánták kijelölni, 1925-től azonban november 11-ét, Márton napját tették Burgenland ünnepévé. Szent Márton kultusza egyrészt a Szent István nap korábbi tiszteletével szemben emeltetett magasra, másrészt azáltal, hogy ő volt azoknak a frank seregeknek a patrónusa, akik a 8. században birtokukba vették a későbbi Burgenland földjét. Vö. Widder, Roland: Anfangsidentität als Aufbauimpuls. Zur politisch-parlamentarischen Aufbruchstimmung im Burgenland von 1922-1926. In Burgenland 1921. Anfänge, Ubergänge, Aufbau. Symposium im Rahmen der „Schlaininger Geschpräche" vom 24. -29- September 1991 auf Burg Schlaming. Eisenstadt, 1996, 132-133. o.
