Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
megakadályoznia további parlamenti utójátékokat. 253 A német külügyminisztérium pedig ezek szellemében tájékoztatta bécsi követét a magyar hivatalos körök álláspontjáról. 254 Calice Budapesten ugyanakkor örömmel nyugtázta német kollégájától szerzett információit, melyekről személyesen tudósította Seipel kancellárt. Jelentésében kitért arra is, hogy Seipel interpellációs válasza müyen kitűnő benyomásokat keltett Magyarországon. Magánemberek és a sajtó reakciói is meggyőzték róla, hogy a kancellár nagylelkű (großzügig) beszédével a nyugat-magyarországi kérdés újra nyugvópontra jutott. 255 Ily módon a bécsi kormány ismét kerülő úton értesülhetett róla, hogy Magyarország nem tervezi a burgenlandi probléma újragondolását és aktualizálását. A magyar miniszterelnök által felvetett népszavazások osztrák sajtókörökben egyébként maliciózus megjegyzésekre adtak ürügyet. Egyes cikkek azt taglalták, hogy Burgenland lakossága semmit sem üdvözölne jobban egy tisztességes keretek között megrendezendő szavazásnál. Amint a szociáldemokrata „Burgenländische Freiheit" megjegyezte: „...Égbekiáltó igazságtalanság lenne, ha Ungarisch-Altenburg (Mosonmagyaróvár), Ödenburg, Güns (Kőszeg) és St.Gotthard (Szentgotthárd) továbbra is felszabadítatlanul a magyar börtönben sínylődne, amikor Burgenland a többi osztrák területtel egyetemben Nagy-Németországhoz fog csatlakozni.'* 1 ^ Az elcsatolt nyugat-magyarországi területek visszaszerzésének tehát - véleményünk szerint - 1927-28 táján sem voltak nagyobb lehetőségei, sőt az ezt célzó követelések nem is kaptak nagyobb támogatást a hivatalos politika részéről. Jóllehet a téma valóban gyakrabban szerepelt a napirenden, ám ez a kormányközi kapcsolatokat egyáltalán nem zavarta, mivel amint azt az előzőekben láttuk - a Bécs és Budapest közötti gondolati rokonság és politikai érdekazonosság nagyobb súllyal esett latba, mint egy bizonytalan területszerző manőver. A csábítás nem volt olyan erős, hogy az amúgy is szorult helyzetben lévő osztrák vezetés gondjait Magyarországról tovább szaporítsák. A következetességgel ez esetben nehezen vádolható, ugyanakkor rugalmasan reagáló Bethlen 1928 decemberében személyesen nyugtatta meg Seipel kancellárt, hogy Burgenland ügyében nem gondol revízióra. A Genfből hazatérő magyar miniszterelnök december 15-én állt meg rövid időre Bécsben, ahol kijelentette: egyedül Löbe és Leser tapintatlansága kényszerítette, hogy Sopronban újra felvesse a burgenlandi kérdést. Bethlen közös érdeknek nevezte, hogy az ügy végre nyugvópontra kerüljön, és ígéretet tett rá, hogy ha nem történik újabb provokáció, a maga részéről nem fog ismét előhozakodni vele. 257 Utóbbiakat Bethlen egy német újságnak tett nyilatkozatában is megerősítette. 258 A Rothermere-akció pedig minden látszat ellenére szintén nem a nyugat-magyarországi kérdés napirendre kerülését segítette elő. A magyar kormánynak - elsősorban pedig Bethlen miniszterelnöknek - amúgy is egy sor kül- és belpolitikai nehézséggel kellett szembenézni Rothermere lord kezdeményezése miatt. Egyfelől a túlságosan vérmes itthoni követeléseket kellett valamelyest mérsékelnie, anélkül, hogy ezzel a zajosan ünneplő közvélemény, elsősorban a területvédők ellenszenvét magára vonná. Másrészt a nyugati hatalmak képviselőit is muszáj volt megnyugtatni arról, hogy időszerűtlennek és elhibázottnak tartja a békeszerződés revízióját. 259 A lord etnikai alapú revíziós kezdeményezése mindemellett bárhol 253 Schoen távirata, 1928. október 20. PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, II. Oe. 1723, (K274575). 254 A berlini külügyminisztérium tájékoztatása a birodalom bécsi követségének Schoen budapesti német követ október 18-i jelentése alapján. Berlin, 1928. október 29. PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R.73415. 255 Calice követi jelentése 1928. október 20. ÖStA, AdR, NPA, Kt. 18, 65/pol. 2o6 Burgenländische Freiheit, 1928. október 18. A lap egyébként nem csupán nacionalizmusa, hanem társadalom- és szociálpolitikája miatt is mereven elutasította a Horthy nevével fémjelzett magyarországi rendszert. Lásd Haslinger, Peter: Die Ungarnrezeption in der burgenländischen Presse 1921-1934. Bemerkungen zu Entwicklung und Begrenzung einer „burgenländischen Identität" in der Zwischenkriegszeit. Burgenländisches Heimatblätter, 54. 1992. 4. 164. o. 257 ÖStA, AdR, ÖVA/Budapest, NPA Kt. 2. 1929-13-132-20. 258 Romsics 1999. 274. o. 259 Uo. 1999. 264-265. o.
