Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

II. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS

hogy a szorításból levegőhöz jussanak.

62 Szovjet-Oroszország visszatérése még váratott magára, Németországgal azonban más volt a helyzet. Míg a húszas években a német veszedelemtől való félelem csak halvány volt, a harmincas évektől már virulenssé vált, elsősorban a német nemzetiségek által lakott térségek magyarságának és politikusainak köreiben. Ezen a ponton a magyar politikai közgondolkodás újabb dilemmával találta szemben magát, nevezetesen, hogy a revízió szempontjából kikerülhetetlen nagyhatalmi szövetséges egyben fenyegető veszélyt is jelent az ország számára. Bár a kormány ennek nyilvánosan nem adott hangot, az elit egy részét már az is aggasztotta, hogy a kontinens politikai-hatalmi berendezkedése mellett az európai értékrend egésze ellen kihívást intéző Németország oldalán a revízió legalábbis „sötétbe ugrás" lesz az ország számára.

63 A vélt vagy valós pángermán és a pánszláv veszéllyel szemben a szomszédos országok valamelyikével való együttműködés lehetősége magától értetődően kínálkozhatott volna a magyar külpolitika számára. A revizionizmus és a status quo-törekvések ellentmondásai miatt azonban ezeket az elgondolásokat nem lehetett keresztülvinni. A szomszédos országok között Magyarország legtermészetesebb partnere Ausztria lehetett volna. A vele való összefogást - a királykérdés mellett - azonban épp a határok eltérő értelmezése tette nehézkessé. A kezdeti kapcsolatokat e mellett akadályozta az emigráns-kérdés is. 1919 augusztusa után Bécs fontos állomáshelye lett a magyar politikai emigrációnak. A szociáldemokrata vezetésű osztrák főváros menedékjogot biztosított a Tanácsköztársaság népbiztosainak. A két háború közötti időben is számosan távoztak Bécsbe, amely ezáltal a magyar szellemi emigráció befogadó helyévé is vált.

64 A királykérdéssel kapcsolatos dilemmák, IV. Károly sikertelen puccsa, illetve a Habsburg birodalom restaurálásának veszélye végül is elvezetett az antirevizionista kisantant kialakulásához. Ausztria (bár utóbbihoz nem csatlakozott) élénk kapcsolatokat alakított ki a kisantanttal, elsősorban Csehszlovákiával, mellyel a status quo fenntartásáról is megállapodott.

65 Magyarországnak az adott helyzetben le kellett mondania a revíziós törekvések nyílt hangoztatásáról, ám a magyar társadalom gondolkodásában mélyen gyökerező és bizonyos politikai csoportok által folyamatosan napirenden tartott irredentizmus, valamint a csehszlovák fél magyar-ellenessége nem tette lehetővé a kapcsolatok normalizálódását. Köztes-Európa országainak marakodása olyan kivételes történelmi szituáció elszalasztásával járt, mely - kihasználva a térség fölött hegemón szerepet betöltő nagyhatalmak átmeneti meggyengülését - hatékony, regionális együttműködés lehetőségével kecsegtetett volna. A térség kisállamainak együttműködése csupán az évtized végén, illetve a 30-as évek legelején kezdett körvonalazódni, egy magyar-bolgár-jugoszláv-lengyel agrárblokk keretei között. Ezek a kísérletek azonban a kibontakozó gazdasági válság körülményei között hamvába holt próbálkozásoknak bizonyultak.

66 Bethlen István kormánya a húszas évek folyamán több kísérletet tett a Franciaországhoz fűződő szálak megerősítésére, ám a nyomasztó külpolitikai elszigeteltségből végül Olaszország barátságával szabadult meg a magyar külpolitika. Az adott korban kétségkívül túlértékelt, revizionista együttműködés megnyitotta az utat az aktív külpolitika előtt. Ehhez hozzájárult, hogy az állam gazdasági helyzetének stabilizálódásával enyhült pénzügyek feletti népszövetségi ellenőrzés, csakúgy, mint az ország felett gyakorolt katonai kontroll is. A szabadabb moz62 Vö. Gyarmati György: A revízió alternatívája. A regionális integráció formaváltozatai a magyar politikai gondolkodásban 1920-1944. Limes, 1997. 2. 43-59. o. 63 Zeidler Miklós: Mozgástér a kényszerpályán. A magyar külpolitika „választásai" a két háború között. In Romsics Ignác (szerk.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Budapest, 2002, Osiris, 175. o. 64 A két ország viszonyát ugyanakkor számottevően javította, hogy 1922-ben a szociáldemokraták ellenzékbe kerültek. 1923 áprilisában pedig az osztrák külügyminisztérium ígéretet tett arra, hogy az emigránsokra nyomást gyakorolnak a magyar kormány elleni propaganda beszüntetése érdekében. Bellér 1975. 240. o. 65 Lásd az ún. lanai (lányi) egyezményt. 66 Gyarmati 1997. 47-48. o.